A "" kifejezés eredménye:

A szépséges Bajkál, a mély, kékszemü vizitündér, aki a heves Angarát szülte egy cseppet sem lepődött meg jöttömön. Már találkozott velem, de most tudomást sem vett rólam. Emberfiait küldte mesés történeteikbe öltöztetve.
Az írás saját, és barátom életének valóságos történetén alapul.

Lassan cseppenként
vérzik el a szívem,
lélegzetvételenként
hagy el a hitem.

Nem tudom, maguk hogy vannak vele, de én személy szerint szeretek élni. Márpedig, ha az embert a teljes galaxiánus titkosszolgálat üldözi, erre nem túl jók az esélyek. Ugyanis, miután nyilvánosságra került egy bulvárlapban, hogy a sötét-anyag hajtómű kifejlesztéséhez közöm volt, csillagközi halállistára kerültem. Azt persze senki sem tudta, hogy az a bizonyos nagy hozzájárulásom annyi, hogy részegen elsütöttem egy rossz poént, amiből zseniális barátom, Ben, levezetett egy szintén zseniális...

Egy csepp csupán mely ajkatok érinti,
Kezetek mely tudat nélkül a vért hinti...

Minden napom harc önmagammal. Ezer sebbôl vérzem ezer árulás után láthatatlan, örökké. Néha nehéz. Néha sírnék, de gyermek- lelkem gúnyosan nevet. Azt suttogja, nem érdemlik könnyeim. Sosem érdemelték. Sok minden fog kísérteni. Néha elfogadom, néha a haragtól megkeseredik a lelkem. De nem hagyom. Ennél jobb embernek kell lennem.

Pedig a Miska szelíd állat bika létire, de mán eztet a csúfságot mégse tűrte, hanem hátrarúgott néki, oszt a Mehemed pajtás mög ettű igen szép gurulással bébucskázott a zárokba, oszt onnétrú nyivákút kifelé mint a macskakölök a zannya után.
No, mondom magamba, ha ilyen hangerőve jajgacc, akkó nagy bajod niccsen, elpockorászhacc még ottan ekkicsit magadba, meer én mán addigra férepiszkágattam azt a fehér selyembugyit a Barbika kisasszonka kerekségirű, lenyomtam a fűre, oszt,...teccikértenyi?...

Akartam a hazugságot,
elhittem valóság lehet.
Most miért fáj mégis,
hogy lehajtott fejjel megyek?..
Minden emléket eltemetek.

– Fiam, fel kell nőnöd a feladat nagyságához. Szeretném és egyben végakaratom is, hogy nagyapád, és apád örökébe lépj. Tudd meg hát, hogy nincs szégyenkezni valód - édesanyád polgári származása miatt. Az édesapád egy hatalmas ország abszolút uralkodója. Ez a lényeg. Én is szégyenkezve húztam volna be fülemet, farkamat, amikor tizenöt évesen a nép kikiáltott királynak? Engemet, egy parvenünek a fiát. Mert nagyapád, a dicsőséges Hunyadi János, Zsigmond király fattya volt, amint te is az...

Játszottam... Nem igazi, nem természetről szóló, talán nem is jó, de az enyém és szeretem... :)

Eltemettem, hiába fáj
belül. Kegyetlenül.
Az emlék néha kísért a sötétben.
Mellém ül, tőrként merül
védtelen valómba.