Lassan cseppenként
vérzik el a szívem,
lélegzetvételenként
hagy el a hitem.
Észrevétlen hull
darabjaira életem,
miért nem kínoz
mégsem félelem?
Keményebb lettem,
belülről jég borít,
harcolnék, de a hideg
minden meleget kiszorít.
Tükörbe nézek, s
egyre csak változok,
újra vérezve
most kiért áldozok?..
Megrémít néha,hogy már
nem tudom ki vagyok,
mert magamat tagadva
a levegővételért is hiába harcolok..
2011.01.11.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-11-22
|
Novella
Ebben a rövid történetben egy idős bácsi jelenik meg a kertvárosi kis kocsma ajtajában kutyájával....
2024-11-19
|
Novella
Édesanyja és unokabátyja szexualitásának egy kislányra gyakorolt hatása.
2024-11-18
|
Novella
Egy tanárnő igyekszik meggyőzni tanítványát, végül saját csapdájába esik.
2024-11-17
|
Novella
A helyszín Argentína.Miguel és párja Sofia életük versenyére készülnek.Vajon győzelmet vagy...
2024-11-11
|
Egyéb
Carlos mindent kézben tartott... amíg nem találkozott Angelinával…
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások
További hozzászólások »
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
hörcsög00 ·
Érzelemes,tetszett.
nagyaniko ·
:heart:
artemyss ·
Köszönöm! :grinning: