Akartam a hazugságot,
elhittem valóság lehet.
Most miért fáj mégis,
hogy lehajtott fejjel megyek?..
Minden emléket eltemetek.
Akartam szerelmet, amiről
a könyvekben írtak,
Hittem és reméltem.
Az álmok nevetve hívtak,
de a valósággal ők sem bírtak.
Vágyszilánkokon sétálok
véres lábnyomokat hagyva,
kezemben és szívemben
sós könny emlékét szorítva,
áttetsző leplét vállamra borítva.
Zuhogó esőben, illanó ködben,
csúszós sárban térdelek,
az álmokért, hazugságokért
megfáradt lelkemmel fizetek.
Magammal semmit sem vihetek.
Kifosztva, üresen, összetört
szívek darabjain taposok.
A mocskot, a könnyet az eső lemossa..
mégis csak senki maradok,
hiszen a szerelmet tagadva csak hazugság vagyok.
2011.06.05.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-04-11
|
Sci-fi
Az alábbi írás egy történet első része, nincs befejezve, finomitasra szorul, egy szilánk....
2025-04-07
|
Történetek
Egy szombat kora délután belerúgtam az ajtófélfába s eltört a lábujjam, s ha ez nem lenne...
2025-04-02
|
Regény
Emma, egy fiatal és sportos lány, élete fordulóponthoz érkezik, amikor a 18. születésnapja...
2025-03-27
|
Merengő
A borját szoptató tehén, vagy a becsapódó aszteroida, vagy a megafos hazugságai. Ti délceg...
2025-03-20
|
Horror
A telefonja vibrálni kezdett, nálam pedig megjelent róla egy kép a kijelzőn.<br />
– Ez így...
Friss hozzászólások
laci78:
akkor a szokásos kérdés: ETA?...
2025-04-15 15:51
Rémpásztor:
Bocsi, időbe telt, de feltölté...
2025-04-10 14:52
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
véres lábnyomokat hagyva,
kezemben és szívemben
sós könny emlékét szorítva,
áttetsző leplét vállamra
borítva.
Ez meg maga az egész vers nagyon tetszett!Ügyes vagy nagyon!