Vezércikk

Vezércikk  (avagy, a Fellegvári Hírmondó hiteles beszámolója Mehmed úr és a tehenek esetéről)

ÜNNEPRE KÉSZÜLTEK - TRAGÉDIA TÖRTÉNT !
Verőfényes nyári nap virradt Dunafellegvárra, ahol a pirostéglás várudvaron a lázas ünnepi előkészületek folytak. A zászlók színes selymei lobogtak miként a pásztortűz az őszi éjeken. Az érő búza kenyeret ígérő illatát hozta a lágyan kélő szellő az Alföld végtelen rónáiról, át a szelíden hömpölygő kék Duna fodros habjai felett.
Szorgos hangyaként nyüzsögtek a város önkéntesei és közmunkásai,hogy méltóképpen feldíszítsék a várat. Ama lelkesítő történelmi esemény kapcsán tett megemlékezésre készültek, hogy kereken 444 éve, sikeresen visszaverték a török szultán hódító seregét.
Az 1565-ben tartott ostromot Juszuf Ahemdzsi beglerbég vezette, mintegy 6 ezer fős török reguláris és szabadcsapatokból álló sereg élén. De a hős várvédők, mintegy 180 fős helyőrsége a fellegvári polgárokkal közösen, Farkassy András várkapitány vezetésével, hazaszeretetből örök példát mutattak. A háromnapos ostrom alatt olyan elszántsággal védekeztek, hogy a török sereg végül véres fejjel, szégyenkezve kullogott el.
Eme hősi esemény emlékünnepségére, az uniós jó baráti szellem és a történelmi korokon átívelő megbocsájtás jegyében, Dunafellegvár városi vezetői az ankarai Babasaki citerazenekart és a Hárem Nővér hastánc csoportot is meghívták, hogy előadják művészetüket a fellegvári polgároknak tartott díszelőadáson.
De ó jaj! Miként a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve, úgy eme jeles ünnepség is békével indult - testvéri jobb nyújtásával a régi ellenségnek-, de a sors gonosz keze közbetette gacsos lábát, és véres tragédiába torkollott az, ami vigalomnak indult! A város vezetői egy kis reprezentatív kirándulásra vitték a jeles vendégeket a frissen lebetonozott úton a vadászházhoz. Itt az alpolgármester úr ízes, házi főzésű eperpálinkája, és a fellegvári Öreg-hegyen termett szilaj, de mégis selymesen csusszanó, rubinpiros csillanású borainak kóstolgatásával indult a kötetlen program. Majd a négyféle vadból főzött pörkölt elfogyasztása és kedélyes baráti beszélgetés után, jó hangulatban indult vissza a kocsikonvoj az illusztris és jókedvűen danolászó társasággal.
Mahud Kejdzür Mehemed úr, a hastánc csoport impresszáriója és masszőre azonban, egy általa sosem látott furcsaság miatt megállíttatta autóját, és az őt kísérő Szőke Barbika hostesshölggyel az út mentén legelésző tehéncsorda megszemlélésére indult.
Itt tisztázatlan körülmények között, feltehetőleg egy tehén rúgása következtében, Mehemed úr súlyos (de nem életveszélyes) sérüléseket szenvedett el, aminek következtében a mentők rövid időn belül a közeli Szt. Jónás kórházba szállították. A gondos orvosi kezelés és a mindenre kiterjedő, lelkiismeretes ápolás ellenére is csak kb. 10 napos ott tartózkodás után, de remélhetőleg minden maradandó károsodás nélkül hagyhatja majd el a kórházat.
Az esti fellépésen a Hárem Nővér hastáncos csoport, bár nélkülözni volt kénytelen a Mehemed úr megszokott, erős masszőri kezét, ez előadásuk magas színvonalán egyáltalán nem volt érezhető. Ugyanis a dunafellegvári Sárkányhajó Egyesület kétszeres junior Európa Bajnok evezősei felajánlva markos, lapátforgatásban izmosodott karjuk erejét a nemes cél érdekében, előadás előtt mind a húszan végigdögönyözték a fellépő hölgyeket. (Rossz nyelvek szerint utána is,...és még kétszer!)
Mindenesetre a tragikus baleset sem tudta beárnyékolni az ünnepség fényét, bár Csélcsap Róbert polgármester úr, sajnálatát fejezte ki a szomorú incidens miatt, tréfásan azért azt is beleszőtte frappáns beszédébe,hogy: " Lám, lám,... a török még majd fél évezred múlva is betöri a fejét Fellegvár alatt."
***
Újságunk, a Fellegvári Hírmondó, amely mindig is legfontosabb szempontnak tartotta lakóinknak kiemelt tájékoztatását a helyi történésekről, ennek az alapelvnek a jegyében események szemtanúját is kikérdezte, így az alábbiakban következzen Szőke Barbika, plázacica és hostess kisasszony hiteles beszámolója:
Cyja cukifiú, de menő a Gas pulcsid ,...úúú, miről is mesikéljek neked? Jaaa, a Mehemedcsiről és az ari pici bici-bocikákról? Erről fox te írcsizni? Benne leszek a médiában??? Júúúúj de cuki!!! Akkor mesikélek neked szívesen.
Jaj, hát ez egy menő sirály sztori. Nagyon édibédi voltam aznap, a cuki kis fodros pink rucimban, egyébként is mindig az vok, de aznap full extrás voltam.
Csak éppen tök uncsi volt nekem a vadácházban a sok vén szivarral, ahol evröbadi 4ever heppy mindenki, csak én tök depi. De nem lettem öngyi, mert arra gondoltam:
- Te egy menő cica vagy Barbicska, ki kell bírnod ezért a tök kajak fizuért, ha full uncsi is a dolog,... bár biztos jobb lenne most shoppingolni a centerplázába a barinőkkel vagy szolizni a fittneszbe, de ha majd felmarkolod a sok extra zsét, akkor fox is!
De olyan ciki volt, mert ott a bulin letört az új civárványos műkörmöm, amit négyezerért rakott fel az Icuka, és ott álltam tök beégve, és a telcsim is lemerült. A party is alukálni való volt, sehol egy mekihambi vagy bakardikóla, de még bubimentes ásványvízcsi se játszott. Csak valami őzikehusis pörcsi meg pircsi bor, még ticta szerence, hogy egy lavórnykányi sajtospogicska is befigyelt, mert azt naon ceretem.
A Mehemedcsi olyan dagi kis kopacka, tök ari fazon, csak olyan gáz izcsigátlója volt, tök ciki ahogy pisztolytáskázott a hóna alja. Mikor mentünk vissza, akkor a Mehemedcsi meglátta az édibédi tehénkéket, és ki akart szállni mert nem ismizte a bocicskákat. Jaj, volt ott egy naon cuki fiúcska, olyan tök ari volt, feszítette a badyját a kockahasa, és olyan menő bajsza volt mint a Miguelnek a Paula és Paulinából. Én tök belezúgtam egy pilcsi alatt.
Amíg a Mehemedcsi játszott a bocicskákkal, na akkor én elsétáltam a cukifijúcskával a cénabogcsihoz, és ott témázgattunk. Akkor történt a Mehemedcsivel valami cörnyű dolog, de azt nem tuom mi, mert azt nem láttam, mert az arifijúcka megmutizta éppen a XXXXX (szerkesztő törlés) és egy fergetegest XXXXXX (szerkesztői törlés) naon sirály módon, mert tökre nem lájtosan nyomatta ám, hanem olyan kajakra, hogy belecerettem rögtön.
Aztán már csak azt csekkoltam le, hogy a lúzer kis Mehemedcsi fekcsizik az árokban és vérzik a fejcsije, és jajgatott. Kiderült, hogy a butuli Mehemedcsi a bocicska farkincáját rángatta, az meg belerúgott. Juj, tök ciki volt a téma, de akkor hívtuk a helpvonalon a nínós autócskát, és elvitték. Jaa, és aztán elmentem az arifijúcskával a házukba, és tök heppy vok most vele, dúl a lámúr és tiszta láv az élet!
De a polgármecter a baleset miatt nem adta oda addig a hosztesszi fizut amíg le nem XXXXX (szerkesztői törlés). Ez tök nem igazságos dolog ám! EZT ÍRCSIZD MEG, WAZZE!!!!
***
Kedves olvasóink! Lapzárta után érkezett ez a levél szerkesztőségünkbe, így sajnos nem volt már időnk a stilisztikai korrekciókra, de a hitelesség megköveteli tőlünk a sötét rémhírek eloszlatását. Ennek okán tehát, ebben a szó szerinti, fésületlen formában is kötelességünknek érezzük közölni a dunafellegvári polgárok pontos tájékoztatása végett, ezt az életszerűnek tűnő tanúvallomást. Íme:
Tisztőtt szerkesztő úr!
Mán ne haraguggyon meg kee, hogy zavarom ezze a kis levelemme, de hallottam rulla micsodi nagy bonyodalmakot okozott e za Mehemed ügye,....há elmesélem én, hogy hogyan es vót a dolog valójába.
Meerhogy ippeg ottan vótam a tehenekke. Amúgy rendessen a zapám szok a tehenekre vigyázkonni napközbe, de a zöregem elötte való estve a kocsmába vót szokásosan. Oszt ottan hajtószín nélkű, egy ásszal a kezibe, elfogta a Béla báttya piros terített húsz-száz ultiját szubkontráva, oszt ennek örömire egy literre többet ivott a vörösbű a szokásosná. Oszt ilyenkó másnap erőssen fájdíccsa a zöreg fejit a napsütés, így há én mentem ki a legelőre reggel a csordáva....teccikértenyi?
No,délután ippeg ottan szalonnáztam békésen, mikó gyüttek ezek a városi őttönyös népök a vadászházbú, oszt akkó mögállott egy autómobil, hogy körbecsudákozzák a tehenejimet. Pedig csak amolyan közönségesformák azok, van a csordába holstejnfríz mög bonyhádi tarka, mög fehérszőrű, de jól tejelő, kezes állat az mind kéremtisztelette.
No, szóva,.. a zautóbú kiszállott e za kis kövér embör, mög vót vele egy olyan tüdőre hízott forma, aranyfalat szöszke kisasszonka es. Aj be szép kis fehér nyersselyem bugyi vót azon. Gondútam es rögvest:
- Zótány, ha te eccő belecsókúhacc ennek a betlehemjibe, há sose többé nem lesző náthás, ammán bizonyos!
No e za kisasszonka beszét ezze a turbános embörre küffőldijül, oszt tolmácsúta néköm a dógokat. Innét tuttam mög, hogy a kisasszonka Barbi, a dagit mög Mehemednek híjják, oszt valami hírös impotencijás asszírozós vagy mifene. Pedig elötte aztat es monták, hogy török. De mostan akkó mellik? Kifene tuggya, hogy mén ez ezekné a gyüttment külországi népségné, lehet a zannya vót török, a zapja mög asszír?
De há engömet inkább a Barbika érdekőt vóna, olyan szépen csillogott a napszemüvegje ahogy kacsingattam rája, hogy, ugyan gyüjjék mán el velem a farakás mögé, ahun leterítem a cifraszűröm a selyemfűbe, oszt... teccikértenyi? Meerhogy mán esső ránézésre úgy mögkévántam ütet mint a makkon tartott ártánydesznyó a korpás moslékot.
Hanem e za Mehemed mindég ottan ugrándozott körülöttük, mint valami kelekótya, oszt tapsikút a zörömtű, mint aki még sose látott tehent. Próbáta számúgatni es üket, de há csak kérdeznije köllötött vóna, mögmondom én neki jószívve, hogy hanyan es vannak, darabra pontossan, hogy negyvennyóc.
Gondútam szerezek ekkis örömöt nekijek, oszt mögmutattam, hogyan es szoktam én magamnak tejet fejni a Bimbó kolompjába ha mögszomjazom. Há bámúta es a Barbika es, no meg a török es, ahogy habzott a friss tej,... mög es kóstúták, aszonták nagyon finom vót, bár kicsit fémízű. De há se üvegbű, se műanyagbú nem lehet kolompot csinyáni, úgyhogy ehhő a hátrányhó hozzá köllötik szokni, ha tehenpásztornak áll a zembörfija.
No, oszt ahogyan így vidámkottunk, hamariba észbe vettem, hogy ahányszó megpederítem a bajuszom végit, mindég csak közelébb húzódik hozzám e za Barbika kisasszonka, oszt dűlleszti kifelé a mellyit a pruszlikbú rendessen, mög billegeti a csípejét es amúgy kévánósformán,...úgyhogy mutittam ennek a török-aszírnak, hogy ugyan, mennyen csak arra a csorda túlfelére es körbevizitálni.
Én meg közbe odatévesztöttem a tenyerömet ennek a szép kisasszonkának a feszülőjére hátúl, oszt hamán így mórikálta magát ű es néköm, finoman kezdtem irányítgatnyi a farakás mögé, ekkis csudilátásra...teccikértenyi? Meerhogy én amolyan természetgyógyítós embör es vónék ám, mer kézrátételle tudok gyógyítni,...no ammán igaz, hogy nem mindent, de példájul a krónikus hüvelyszárazságot aztat nagyon. Bár be köll vajjam aztat es, hogy kicsinység csalok, meer nem elég csak rájatenni a kezemet, hanem mozgatnom es köll hozzája, de emmán csak részletkérdés a zeredményt tekéntve....teccikértenyi?
Akkó látom ám, hogy micsinál e za Mehemed a túlszélön! No, há kérömtisztelette, elösző csak odaállott a tehenek elé, oszt bökdösött magára mutigatva, hogyaszongya: Mehemed. Oszt élvezte mint purdé a búcsút, hogy a tehenek meg visszaszótak neki, hogy: Múúúú.
Emmég nem es lett vón baj, hanem amikó kitanáta, hogy ű es fejni akar a kolompba! De amilyen vakegér, se nem a tarka tehenekbű, de nem es a fehérekbű választott , hanem a Miskát, a nagy fekete bikát...oszt alájanyútt, ...kereste egy darabig a tőgyit,... oszt amire végűles rájatanát a kezivel, no aztat kezte huzigálnyi. Pedig a Miska szelíd állat bika létire, de mán eztet a csúfságot mégse tűrte, hanem hátrarúgott néki, oszt a Mehemed pajtás mög ettű igen szép gurulással bébucskázott a zárokba, oszt onnétrú nyivákút kifelé mint a macskakölök a zannya után.
No, mondom magamba, ha ilyen hangerőve jajgacc, akkó nagy bajod niccsen, elpockorászhacc még ottan ekkicsit magadba, meer én mán addigra férepiszkágattam azt a fehér selyembugyit a Barbika kisasszonka kerekségirű, lenyomtam a fűre, oszt,...teccikértenyi?
No, mitne mongyak,... azé egy félórán belű mán föleszmétünk, oszt akkó a Barbika kisasszonka nekijelátott előkeresni eztet a Mehemedet, oszt mondhatom vót sápítozás mikó ottan tanáta mög a zárok mélyin. El es kérte a zautóba szundikáló soffőrtű a kézitelefonnyát, oszt hítta a mentőket, mög vizze locsúta a rusnya képit a Mehemednek, hogy térjen mán észhő,... ammeg úgy jajongott, mintha a fogát húzná valami kontárkovács.
Aztán meggyüttek a mentősfijjúk és evitték a Mehemedet, én meg hazahajtottam a csordát, de a Barbikát es magamma vittem, hogy igyék nálunk egy kupica kisüstit a nagy ijettségre, oszt ottan maratt iccakára es, meer hamariba ránksötétedett,...teccikértenyi?
No, remélöm mosmán mindön világos ebbe a zügybe, oszt mindönki láthassa, hogy a za nagy igasság, csak magának köszönheti e za Mehemed a sanyarúságot. Oszt ha méges igaz vóna, amirű beszélnek a népök, hogy fő akarná jelenteni a hatóságná a szegény ártatlan bikámat mint garázda elemet, akkó majd én igazíttom mög a fejit egy szőlőkaróva, de úgy ám, hogy ahhó képest a Miska rúgása csak kismiska...teccikértenyi?
Igaz barácsságga: Kistanyás Zótány
magángazda és állattenyésztő tekknikus