Határok

Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?

No, most akkor egy kis "elemzés". Határok alatt érthetjük a élet korlátoltságát, külső és belső határait, melyek nem mindig adottak, az ember alakítja ki őket. Éppen ehhez passzol az első sor: sose szűnnek mondatrészei, melyek az örökké álló határokat mutatják, s a 2. sorban megerősítést kap az olvasó az ismétlés által (valószínűleg a költőnek az is a célja) de ott hagyja a jelenben lebegni, hogy "csak változnak", melyek vehetünk a változások folytonosságának is, de itt én mégsem erre hívnám fel a figyelmet, hanem arra, hogy a kettő között nincs vessző, tehát tartalmilag egyet akarnak alkotni, mégis a kettő közötti értelmi és érzelmi különbségek adják ennek a két sornak a pikantériáját: egybe tartoznak, mégis külön.
A kövötkező sorra ha rátekintünk, elsőnek beugrik: a "távolok tornyai" kissé szokatlannak tűnő alliterációs szókapcsolat, bár két szónál még nem nagyon szoktunk alliteratív dolgokról beszélni, mégis megkísérlem érzékeltetni a költő ezen gondolatait, természetesen belevíve a sajátomét is: az újabb öröklétet akarja (minden bizonnyal) érzékeltetni, valamint, hogy (áttérve a 4. sorra) ez mind, ami ma még áll, a végső ítéletkor el fog pusztulni, vagyis, csak addig fog "állni", míg a nagy Bumm be nem köszönt, jegyzem: másodjára. Mert joggal vetődhet fel az emberben: mi volt az első "nagy Bumm" előtt??? Nem tudjuk, lehet, hogy az előtt is volt egy világ, melyben ugyanígy gondolkodtak, mint mi, és mi lett utána? semmi... a határok elmosódtak, s a mai világban már újból létrejött határok között éljük szegényes kis "porba se illő" életünket.
Az utolsó rész (pontosabban a második:) szinte beleégeti tudatunkba, hogy van aki "figyel", persze ezt csak átvitt értelemben: ugyanis mindenki figyel valamit, és mindenkit figyel valaki, az ki sír, az kis nevet, mindennapos cselekdeteket tesz, mégis a lelkét adja át.
És mi lehet az, amire a költő (engedjétek meg, hogy ezen verse alapján annak tituláljam) gondol a végén? "Várják, hogy kimutassuk / bölcsességünk" Nos, ez csak egy elkepzelés, de szerintem valamilyen képen helytállónak tűnhet: kik várják, ugye az első kérdés: azok akik előzőleg sírtak, nevettek rajtunk, hangzana az első gondolatok alapján a válasz, mégis, ha belegondolunk, nem biztos! Mert, mindenki várhatja azt, hogy kimutassuk tudásunkat, érzéseinket, gondolatainkat, egyszóba sűrűsítve: bölcsességünket, mely azzal válik teljessé, hogy globálisan akarjuk szemlélni a világot, mint1, külső szemmel: ez az, amiben rejlik a 21. század íróinak, költőinek, egyáltalán művészlelkeinek szépsége, stílusa és egyszerűen mondva: művészetünk.

Lehet, hogy a gondolatok nincsenek megfelelő helyen "rövidke" elemzés szerű hozzászólásomban, de nekem ezek voltak azok a mondatok, melyek a mű elolvasása után első szinten megfogalmazódtak, és úgy érzem le kellett írnom őket. Köszönöm, hogy olvashattam és hozzászólhattam, mindenkinek további kellemes ünnepeket és eredményekben gazdag új évet kíván:

Inopier

Tetszetős elemzés, de nem ártana ehhez tudni, hogy "A távolok tornyai" templomtornyok, őrtornyok, vagy mások. (Valszeg az első, de nem bizti.)