Barátságunk

Nem is tudom hol kezdjem,
Mihaszna versemet,
Van – e értelme elmondanom,
Mi bántja lelkemet …

Őszinte leszek,
Ki kell mondanom,
Talán nem változtat semmin,
De talán nem is ezt akarom.

A legjobb barátnőmnek tartottalak,
Szinte a testvérem voltál,
Tudom, sokszor megbánottalak,
De fáj, hogy így megváloztál.

Mi történt a lánnyal,
Aki velem nevetett,
Ha valami fájt nekem,
Kicsit ő is szenvedett.

Aki mellettem volt mindig,
Tudta mikor volt szükségem rá,
Kivel szavak nélkül is megértettük egymást,
Hová lett az a lány …

Kivel szinte mindent
Közösen éltem át,
Mindenki tudta,
Számomra ő a legjobb barát …

Hol van ki mindig tudta,
Mit kell mondania,
Kire felnéztem …
Már nem létezik ma.

Azt mondtad,
aki nem fogad el, az nem igazi barát,
sajnálom …
de én csak vigyázni akartam rád …

Sajnos sehol nem tanítják,
Milyen a jó barát,
Azt hittem jót teszek azzal,
Ha próbálok vigyázni rád …

De nem erre volt szükséged,
Más társakat kerestél,
Rövid időn belül,
Nem én voltam kit testvérednek neveztél…

Akkor én is megváltoztam,
Feladtam, más életet kezdtem,
Te már nem is foglalkoztál velem,
Elfelejtettél engem ..

Telt - múlt az idő,
Utoljára együtt táboroztuk,
Talán alkalom volt helyre hozni,
Amit egykor elrontottunk …

De nem sikerült ….
Külön utakra tértünk,
Nem állt előttünk közös jövő,
Barátságunk végére értünk.

Iskola előtt utoljára,
Még adott egy esélyt az élet,
De mi nem tudtunk élni vele
A barátság megszakadt végleg…

Suliban..úgy mentünk el egymás mellett,
Mint két ismeretlen,
Szívemben ott volt a hiány,
De egyikünk szeme sem rebbent.

S én még ma is …
Igen, bevallom,
Büszekségből szenvedek ….
De már téged sem értelek…

Boldog vagy egyáltalán ?
Elfogadtam, hogy nem értesz egyet velem,
De nem tudod elképzelni mennyire fáj,
Amikor látom h viselkedik a másik felem.

Mit vársz az élettől ?
Mire jó ez neked ?
Miért akarod tönkre tenni,
Egyetlen, rövid életed ?!

Tudod olyan furcsa ..
Amikor történik valami,
Elindulok feléd,
De rájövök,hogy már nem tudom elmondani.

Ott állsz mellettem,
Kiáltanám mit bánt,
Kitárom kezem h megöleljelek,
De vissza kell húznom… nem tehetem meg már.

Talán ez a helyzet már nem változik,
Dönöttél, így kell lennie,
Csak nem értem, hogy a barátnőmnek,
Miért kell az életét tönkre tennie.

Talán a mi barátságunknak,
Örökre vége szakadt,
Talán egyszer még megváltozol,
S megbocsátod hogy jót akartam ….


2004. december 8-9.