A "" kifejezés eredménye:

- Régen, mikor vámpír lettem, sokáig nem tudtam hogy mi tévő legyek a világban. Nem találtam helyem. Kitaszítottnak éreztem magam, nem tudtam senkire sem támaszkodni, hisz mesterem meghalt. Megölték idő előtt. Arra adtam a fejem, hogy körbeutazom a világot, s így ráakadtam valamire. Pontosabban, valakikre...

Megpróbálok nyugodt maradni, de egyszerűen nem vagyok képes rá. Próbálok megmozdulni, de nem megyek vele semmi jóra. Csak kínt, keserves kínt érzek, ami teljesen beborít. A tarkóm szúr, mintha ezer meg ezer tűvel döfködnék könyörtelenül. Egyik könyökömet alig érzem, míg a másik pokolian fáj. A mellkasom mintha ki akarna durranni az élet keserves küzdelmének utolsó szikrájával. A csípőmet nem érzem. Biztos elzsibbadhatott, nem tudom. Olyan zűrzavaros minden...

Közben a főtér közepén a község vezetői leeresztették a magyar zászlót. Magyarországot keresztre feszítették, a béke, amelyről mindenki azt hitte igazságos lesz, a lehető legocsmányabb módón kitervelt béke volt. Az akkori vezetők kihasználták egy nép gyenge pillanatát, egy olyan pillanatát mikor képtelen volt védekezni. Nagymagyarországot feldarabolták. A nép, amely sokáig Európát védte a töröktől, egyszerűen megcsonkították, s ott hagyták a sárban vergődni...

Körülöttem a csend oly nagy,
Tegnap még érdekelt, hogy hol vagy.
Ma már nem törődöm Veled,
Kitöröltem az összes üzeneted...