Dilema

Annyi minden történt már velem,
Mély sebeket ejtettek lelkemen
s nem tudtam már hinni senkinek.
Aztán jöttél te és lassan beléd szerettem,
hogy miért...nem tudom.
Talán mert ez az én sorsom.

Jól tudod,hogy régen nem voltam így senkivel,
ki ilyen mélyen megérintette a szívemet.
Mégis most azon vívódom,hogy mit tegyek
válaszalak téged és az örökös félelmet
vagy éljek tovább nélküled.

Lehet,hogy már késő gondolkozni mindezen,
hiszen már jó ideje neked adtam lelkemet.
Érzéseim tiszták,őszinték a nagy kédés,
hogy te is szeretsz -e úgy mint én.
Bízhatok-e benned?Őszinteség,tisztelet
ez mind nagyon fontos énnekem.

Sokszor megbántottál,sírtam is eleget
de remélem egyszer elfelejtek minden sérelmet.
Legbelül tudom,hogy maradnom kell mert érzem,
nem tudnék szeretni mást csak Téged.