A "" kifejezés eredménye:

Megérkeztünk, a party tartott már
sok ismeretlen arc mind kábán jár
honnan jöttek, hol is vannak
nem tudják, de mind szabadnak ...

Azt tanultam ezen az órán,
Kémiából szerves az igazi
Kémiai szenzáció
a polimerizáció...

Amióta meszülettem mindig gondomat viselted
mikor tudom meghálálni mindezt teneked?
Óvodába fájó szívvel,amikor elkisértél,
könnyek csillogtak szemedben nem tudtam,hogy miért......

Az együttélés
nem matematika
a szabályok
itt mások
más a logika ...

Már te is angyal vagy,
Elvesztettelek, a fájdalom nyugodni nem hagy.
Kislányként meséltél, ültem öledben,
Nem birom tovább...Követlek! ...

Sötét lett, mikor elmentél,
bár egy reménysugár most újra kél.
Örülök, hogy újra van napsugár,
de van, mikor a napba nézni fáj...

Ne sírj ha gyötör a bánat, csak kinevetnek, ha sírni látnak...

Lassan ráeszmél Anne, hogy ez már nem is saját könnyei, záporeső áztatja a Világot, az Ég is együtt sír Anne-nel...
Homályos lesz a szeme előtt lebegő kép, most már távolodik.. és a távolsággal együtt fogynak el könnyei is.. Már csak Fényt lát.. Világosságot.. s egy arcot, egy ismerős arcot.. mely határtalan nyugalommal tölti el..

- Valakinek szüksége van rám. Valakinek biztos. – próbáltam meggyőzni magam. Érezni akartam, hogy valakinek örömet szerzek, hogy valaki átölel. Talán soha nem fogom igazán érezni. Azt akarom, hogy mindig érezhessem azt a bizsergető érzést, ami a boldogsággal jár. Távol akarok lenni a rossztól, a hangoktól, mindentől, ami bánt...