A "" kifejezés eredménye:

Neeem. Ennél sokkal jobban megdöbbentett az, hogy nem éri eső. Úgy, ahogy mondom.
A férfi teljesen száraz volt. A páncéljával együtt. Kisöpörtem a hajam a szememből, hogy jobban szemügyre vehessem.
Bár nem mozdult, mindig előttünk volt, akár egy délibáb.
Harmincas éveiben járhatott, vonásai szigorúak voltak, szája szorosan összeszorítva sok ránccal körülvéve. Ritkán mosolyoghatott. A szeme azonban szomorú volt, ez mutatta, hogy érző lényről van szó...

- Igen…és most én végzek veled. Ha az enyém nem leszel, másé se légy! Hmm… kár ezért a szép nyakért…- és ezzel megcsókolta a lány nyakát. - Viszlát szerelmem! - és a kés pengéjét lassan, élvezettel húzta végig Ilona nyakán. Ezután a szájához emelte a gyilkos szerszámot, és lenyalta róla a vért. Patrik fájdalommal, tehetetlenül, megkötözve nézte végig barátnője halálát...

Gyermeki semmittevés, milyen más is volt akkor,
örültünk a reggeleknek s vártuk, hogy éjjel legyen.
Majd aludtunk, külön-külön, ki-ki magában...

Langy eső hullik.
Mag mocorog a földben...

Betti visszaemlékezett a hajszára, onnantól pörgetve vissza elméjében az eseményeket, hogy Reactorfighter eltűnt a hajó kéklő testében. Szirmabesenyőben lakott, a Pázsit utcai házban. Oda Pestről költözött, a…milyen utcából? Dandár utca, igen. Oda pedig Miskolcról…ahol megtalálta a fegyvert Alíz. Igen, úgy vélte, megtalálta a helyet.
Megfordult, és azonnal elindult Reactorfighter pincéje felé...

Nem tehettem érte már semmit, elkezdtem egyre magasabbra mászni, de közben egy sikoly törte meg a halálos csendet. A társamé volt, meg se fordultam csak másztam tovább addig, míg már nem tudtam tovább menni. Közben marcangolás hangja töltötte be az éjszakai csendet...

Sokat voltál távol, de most itt az út
Kitárt karral várlak,
Jöjj haza
Klaudia...

Mondtam már ezerszer, hogy szeretlek
Mondd mért is hazudtam volna neked
Itt állok most és nem hazudhatok
Te vagy a legszebb lány, s tiéd vagyok…

Csobogó paak végig fut a mélybe,
Sterelmetes neved boldogan kiáltom az éjjbe...