Sötét lett, mikor elmentél,
bár egy reménysugár most újra kél.
Örülök, hogy újra van napsugár,
de van, mikor a napba nézni fáj.
Megfulladok, amikor meghallak,
lélegzetvétel, amikor meglátlak.
Csak néha látlak és ez kevés,
van, amikor levegőt venni nehéz.
Este, az ágyban rád gondolok,
várom a megnyugvást és az álmot,
de sírással megfojt az ágy.
Mert van, mikor emlékezni fáj.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Nézem az arcod,
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Az őszinte szót keresem.
Küzdök a megvetés ellen,
Egy kicsit még maradj velem?
Nehéz dolog, hogy ne szeress,
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?