Amióta meszülettem mindig gondomat viselted
mikor tudom meghálálni mindezt teneked?
Óvodába fájó szívvel,amikor elkisértél,
könnyek csillogtak szemedben nem tudtam,hogy miért.
Anyáknapján elszavaltam a kedvenc versedet,
örömödben átöleltél és simogattad fejemet.
Iskolában sikerem volt köszönhetem teneked,
az élet dolgaira te tanítottál engemet.
Így nőttem fel szeretettben kéz a kézben teveled,
hogyan tudom meghálálni mindezt teneked.
Most már én is öreg lettem sok mindent mértettem,
mindent megtanultam amit kellett és ,ami lehetett.
Könnybe borúl a szemem,mikor reá gondolok,
ő az akit elfeledni soha soha nem fogok.
Gondolkodj el te is rajta,mit adott ő te neked
mert késő lesz és a sírnál már nem tudod megtenni ezeket!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
A élet egyetlen esély - vedd komolyan!
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Egy szót se szólt ő,
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
csak kérdő testével közeledett,
mert nem tudta, hogy olyan kérdés a vágy,
melyre válasz soha sincsen,
lomb, amelynek ága nincsen,
föld, amelynek...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?