Édesanyámnak!

Amióta meszülettem mindig gondomat viselted
mikor tudom meghálálni mindezt teneked?
Óvodába fájó szívvel,amikor elkisértél,
könnyek csillogtak szemedben nem tudtam,hogy miért.
Anyáknapján elszavaltam a kedvenc versedet,
örömödben átöleltél és simogattad fejemet.
Iskolában sikerem volt köszönhetem teneked,
az élet dolgaira te tanítottál engemet.


Így nőttem fel szeretettben kéz a kézben teveled,
hogyan tudom meghálálni mindezt teneked.
Most már én is öreg lettem sok mindent mértettem,
mindent megtanultam amit kellett és ,ami lehetett.
Könnybe borúl a szemem,mikor reá gondolok,
ő az akit elfeledni soha soha nem fogok.
Gondolkodj el te is rajta,mit adott ő te neked
mert késő lesz és a sírnál már nem tudod megtenni ezeket!