A "" kifejezés eredménye:

Egyszer talán szertefoszlanak az álmok.
Egyszer talán elfonnyadnak a homokba ültetett virágok.
Egyszer talán mélybe zuhannak a vágyak...
De addig nem, míg a sebek fájnak......

Állj mellém, fogd a kezem, ha sírnék töröld meg a szemem...

Űzték mindenhonnan,
Gyűlölték végig.
Szidták ahogy tudták,
Sértették-vérig...

- Mégis, mire kíváncsi? – kérdeztem félszegen. Még soha nem osztottam meg emlékeimet más halhatatlanokkal.
- Az élettörténetére. Többet élt még nálam is, és kutatásaim alapján, melyeket már két évszázada végzek, maga a legidősebb, öröklétű élőlény a világ festővásznán...

Ülök a monitor előtt. Mereven bámulom. Most már tudom mi a félelem.
Először csak a hangok voltak. Vijjogva csaptak le, hogy vércseként tépjenek ki darabot a görcsbe rándult gyomromból. Nem maradt más utánuk csak a csend, a dermedtség. Azt mondták, én hangokkal jelenítem meg a világot. Van neki neve, de nem jut eszembe. Azt ám senki nem mondta, hogy az „igazság-algoritmus” rosszra cserélődött bennem. Amely megmondja, hogy EZ, a valóság szigorú határvonala, AMAZ, meg a képzelet szeretem-elmosódott...

Tapéta papíron ...

Cseresznyefa ág
rügyében várakozik ...