A "" kifejezés eredménye:

Most már érzem… átvertél,
Kimondtad és repültél tova...

Szeretlek, mint alkonyát csókoló éjjel
Miként vadállat az őt ölelő gyengédet
Miként fáradt test az álom óráját
S vérontó tövis a végzet rózsáját…

A ferihegyi repülőtér elhasznált járólapjait szelte át a lány és családja, anyja és testvére. Siettek, lekésik a repülőt Párizsba. A körülöttük állók rájuk se hederítettek, észre sem vették őket. A lány majdnem fellökött egy idős urat, halk és fuldokló bocsánat - futva-, sietett tovább. A bácsi rendesen megnézte magának. Csak hátulról látta, de karcsú dereka és nőies alakja elkápráztatta...

Születéstől küzd az ember,
Meghalni a végén nem mer.
Szenvedés volt minden napja,
Mellé lép a falu papja...

Elegem van ebből a kibaszott életből
Tuti, hogy sosem kezdeném előről
Minek? Hogy újra átéljem a Gyűlöletet
Neem, én inkább felvágom az ereimet ...

Éhes a kisfiú,
Magas az almafa.
Várja, hogy a szél fú,
S jöjjön már az alma! ...

- Csomagolj fiam, elmegyünk innen! –adta ki az utasítást.
- Micsoda? Hogy-hogy elmegyünk? Kint sorra halnak meg az emberek! Nem mehetünk mi is ki oda! Szerinted mi lesz, ha az utcákon sétálgatunk nagy boldogan?
- Nem tudom, fiam, de most ez a legjobb megoldás. Hallottad a híreket, csak Budapesten észlelték ezeket, a szörnyű jeleket. Siessetek. Rozinak, majd segítek én, te csak tedd a dolgodat! –emelte fel kissé a hangját, amikor kérdőn néztem a húgomra...

Pokoli állapotban rohantam az erdőben. Éreztem végzetem, mely most már hamarosan eljön. Most itt fekszem a rohadt avaron, várom a megváltást vagy kárhozatot, de már nem törődnek a túlvilág nagyjai az én sorvadt lelkemmel. Szeptember volt. Kerek háromszáz esztendeje. Azóta fekszem e romok árnyékában. Az erdő ősrégi fái között rohantam. Tudtam akkor, hogy utolér e kárhozat. És akkor megláttam Őt...