A "" kifejezés eredménye:

A szél a világon a legnagyobb úr.
Utána a víz mely jéggé fagy.
És ha kint vagy, behunyod a szemed, egy pillanat alatt elragadhat!
Megfagy az álmod, és nincs semmi, ami kiolvasztana...

Összes virág a kertemben
A fák, a bokrok, a füvek
Virágozzon, csak még szebben,
Ha én neked már nem leszek...

A rács ablakomon már elkorhadt az örökkön csepegő víztől, ami a felettem lévő rab vécéjéből folyik, akár ki is szabadulhatnék, nem vennék észre, csak este, mikor kísérnének a fürdőbe, akkor aztán lenne sírás, senki nem lenne tőlem biztonságban. Máris túl sok gondot okoztam a világnak, nélkülem is pocsék egy élet vár mindenkire, de én aztán felteszem az i-re a pontot, sokak szemében talán mindenkiében nem vagyok más mint egy koszos, gyilkos, aki szabadságra vágyik...

Victum egy temetőben ébredt. Látott már ilyen helyet, de soha nem járt még itt. Felült és meglepve körülnézett, hogy hova került. Nem volt körülötte senki sem csak sírkövek és keresztek.
„Hova kerültem?” Lépett le a talajra. Meztelen talpait átdöfte a földön heverő tüskés növény, mire Victum felszisszent, majd tovább lépkedett. Ez a fájdalom nem is számított számára, sőt az sem hogy véres a talpa…

- Rájöttetek már, mi volt az a por, amit a kobold szétszórt? – érdeklődött Harry, miután rövid szünetet tartottak az elementális mágia gyakorlásában. Az auror a szélvarázslatokat tanította nekik, s ennek eredményeképp a gyakorlóhelynek használt szalon úgy nézett ki, mintha egy tornádó söpört volna végig rajta. A szekrények fiókjai mind kipotyogtak, tartalmuk szerteszét röpült a szobában...

...Végül itt és most
ennyi év után bár Magány él csupán
mégis Terád várok
Én is!

Talán Te vagy az igazi...
Úgy érzem, megváltozott régóta minden.
Tűz és víz: ezek vagyunk mi,
mégis, az életemet töltöd ki...

Hazudott a leány, hazudott a fiú,
Megszűnt köztük a háború.
A fiú volt a bolond, leány volt Letti,
Történetüket kezem versbe szedi ...

Itt vagy
szívdobogásod
lüktető ritmusa a csendnek

Bársonyos tekinteted
lángoló tűz
perzseli testemet ...