A "" kifejezés eredménye:

Anne kissé mérgesen lemászott John- ról és leporolta magát. Felnézett és meglátta a viharfelhőket a távolban. - Na ez is szép vakáció lesz, - gondolta azután pedig az anyjára, Mike- ra és végül az ismeretlen Zakós úrra nézett. - Megyek már csak kicsit meg igazítottam Johnyka agyát! –nevetett egy kicsit aztán a dörmögő viharfelhőket nézte...

Magányom kulcsát féltve őrzöm,
Egyedül vagyok itt a Földön.
Hiába a nyüzsgő tömeg,
Engem senki sem követ...

Egész életemben sok ideig álmodtam.
Sok jót s rósszat s rosszabat álmodtam.
Mindig is féltem kitárni kitárni szivem,
Nem akartam megmutatni lelkem.
Mindig bezártam én...

Készülődök... elmegyek...
Jó barátaim, mi lesz veletek?
Ki vigyáz rátok?
Ha ér balszerencse, s átok? ...

Ez a szörnyű az egészben:
Nem alszol és nem vagy ébren.

Jobban látok a sötétben,
Mint gyenge vagy erős fényben...

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,
a gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.
Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,
s a gyertyafényénél még a csillag is táncol......

Repesve várja az újabb pillék születését. Nem kell sokáig türelmetlenkednie: egymás után bújnak elő e légies kis táncosok. Megannyi színes drágakő napozik, pihen az ágakon, felkészülve életük első röptére. Akármerre lép a lány, mindenünnen csatlakozik hozzá egy-egy pazar pillangó. Hamarosan körötte táncolnak, ismerkednek vele...

Egy garou öt alakot ölthet. Homid, azaz az emberalak. Glabro, azaz félig ember, félig vérfarkas; olyan ilyenkor, mint egy szőrös ősember. Tagjai megnyúlnak, csontja megvastagodnak, izmok fonódnak rájuk, súlyuk, magasságuk megnő, itt-ott szőr lepi el a tesüket. Még mutatkozhatnak emberek között, bár eléggé kirínak a tömegből, és a Delírium nem hat ájulással, mindössze kitérnek előle az emberek. A következő alak a krinosz - a garouk közismert és legkedveltebb alakja...

Az ÉN sziget egyre nőtt, és észrevettem, hogy figyelmemet azért sem tudom már másfelé irányítani, mert a mindenségből kiszakadt egy rész, amit a testemmel azonosítottam, közepén a szigetemmel. Jó nagy volt ez a test és kicsi a sziget, de ahogy építkeztem, úgy szorult ki a mindenség belőlem. Nem érdekelt a mindenség óceánja, fontos dolgokat kellett magamba tennem. Miden építőelem csak azt szolgálta, hogy melegség érjen. Megtanultam mosolyogni, egyre több szót, és járni is, és ezeknek mindenki...