A "" kifejezés eredménye:

A levelek feketék, nyirkos a talaj,
Félelem rejtőzik a lombok alatt.
Nem hallani neszét semmiféle állatnak,
Halott az erdő, sötét van...

Kábulatomból a vállamba csapódó golyó ébresztett fel. A fájdalomtól elengedtem a létrát, de már a tetején voltam, és a másik oldalra estem át. Rettenetesen fájt, de nem a sebem, hanem hogy meghalt. Megölte! Meg kell bosszulni, de most semmi esélyem, menekülni kell. Elkezdtem a hegyek felé futni, ahova nem tudnak az automobiljaikkal követni...

Érted élem életem,

Érted érzek könnyeket,

Érted köszön rám a hajnal,

Nem engedhetem, hogy meghalj! ...

Egyedül vagyok, megfáradva,
Peregnek a napjaim.
Kopott sorok lenyomata,
Egy ócska könyv lapjain...

Véget ért egy álom, véget ért egy érzés.
Oh nem ! Nem akarom de mégis...
Véget ért a szenvedély, véget ért azaz érzés.
Féltem is hogy elveszitem meg nem is...

Alszik a város,
Csak mi menetelünk, a halálunkba.
Alszik a város.
Gyertek ti is többi bűnös, lángba,
Hisz vétkes a mi lelkünk! ...

Apró szikra kezdte éltét,

vékony füstcsík indult útnak,

hogy kiontsa a világ vérét

megnézze arcát a Napnak...

Én vagyok az utolsó sárkány. Furcsán hangzik, nem? Pedig igaz. Pontosabban úgy lenne az igazi, hogy én voltam az utolsó sárkány. Érdekel a történetem? Húzz ide egy széket, és mielőtt a lovag visszajön, mindent elmesélek...