A "" kifejezés eredménye:

Mi tesz téged erőssé, mi ad értéket?
Nézz magadba, a fiatalsággal vagy teli,
Mint a csordultig töltött pohár
Mely az élet szomját oltja! ...

"Csak egy falevél vagyok én,
Sodorja testem őszi szél,
Eső zuhogva veri lelkem,
Így, a porban múlik életem." ...

A szeretet ünnepe!
Mikor nem szabad szomorkodni,
s haragudni...

Nincs baj, nincs harag,
nincs zaj, nincs szavad,
nincs erő, nincs élet,
nincs eső, nem félek ...

Hosszan néztem Eric után újból, majd indulás előtt még felnéztem a lépcsősor tetejére. Nathaniel még mindig ott állt, s mosolyogva figyelt engem. Tekintete átható, fagyos és gúnyos volt. A szívemig elért. Nem tétováztam hát, elindultam ki a házból a már ismert úton...

Alig szólt hozzám. A kérdéseimre össze - vissza felelgetett, talán nem is figyelt rám. Egyszer azért mégiscsak hozzám szólt.’...nem láttál rég, bármit is mondasz szemedben a megértés, tüze ég.’ Bizonyára valami idézet lehetett. Nem igazán figyeltem akkor. Sokszor mondott hasonlókat, így már szokva voltam... Mihez? A furcsa kijelentéseihez. Pedig figyelnem kellett volna jobban. Talán... Talán...

A fiú felsietett a lépcsőn, lépései alatt halkan nyikorgott a fapadló. Jud végig nézte, ahogy szerelme a szobájába indult. A konyhában levett két poharat a polcról ezután gyümölcslevett vett elő a hűtőből, tálcára helyezte az egészet és felvitte a szobába. Belépve az íróasztalára helyezte az inni valót, majd Imi mögé lépett, aki csak úgy bámult ki az ablakon. Judy hozzá simult a hátához, átölelte a karjaival...

Nem panaszkodom arról, mennyit ér az életem,
hisz "csak" a világot utálom, melyben tengetem.
Sokszor nem találom helyem, s nem tudom ki is vagyok,
s csak a bizonytalanságom...