A "" kifejezés eredménye:

Kis piros virág vagy, hervatag,
Mégis örül mind, ki ad, ki kap.
Összecsukod puha szirmaid,
Bár nem titok, mi köztük lakik...

A démont ember idézi, és az idézőt szállja meg. A lelked gyengesége és a tehetetlenség szüli meg. Először csak azt veszed észre, hogy van a lelkedben egy tövis. Majd megérzed magadban a hatalmat: hogy nincsenek korlátok, és amikor bántanak, a tüske minden rezdüléséből fakadó, beléd fecskendezett méreg hatalmat ad, és bármire képes vagy általa. És nem is vagy tudatában, hogy a démon lassan részeddé válik, és eluralja gondolataid, hogy te, aki voltál, mély álomba szenderedsz, és eltűnsz...

Mikor nem érzem jól magam,
Gyakran szomorkodom.
Mikor boldog vagyok,
Rögtön felvidulok ...

Sakál üvölt némán
néhai hegyek ormán,
dalol a szél a fákon,
s ott lent látod
mi folyik...

elátkozott élek lakik a testemben
csuszó-mászó férgek tartanak rettegésben

barbár hordák, húst zabáló kanibálok
mások börét hordják, égbe kiáltók ...

Néhány napja boldog voltam egyszer
És nem kellett hozzá semmi vegyszer
Az örömöt Te okoztad
A vágyat bennem tovább fokoztad
Mikor az év első napján
Karjaimba jöttél...

Munkára kéne fognom azt a barmot… De hát nem árthatok a jó hírének, rajtam kívül mindenki a Főnököt hiszi benne, én meg csak, be kell vallanom bármennyire is fáj, a segítségével maradhatok életben. De hát miért is írok meg mindent? Mert kéne egy kis suska.
Egy csöppnyi mellékjövedelem. Minden befolyó pénzt a Pokol bővítési munkálataira költöm, sajnos...

Szürke betonrengetegben
Él, s tengeti napjait
Örökös, kínzó gyötrelemben
Járja a vértenger partjait...