Mikor az első szikra

Nem tudtam, mit tegyek
Éreztem itt belül
A szerelem szikrája soha ki nem hűl
Nem tudtam, mit tegyek
Remegtem teljesen
S féltem, ha ez megmarad
Nincs tovább életem

A csillagok pompája lassan kihunyt
S az égen az első fénysugár felcsillant
De nem tartott soká, jött a többi
Magával ragadt a hév
Nem tudtam megálljt inteni
Végül a csúcsra felérvén
Beteljesült a végzet

Az öröm mindenkit eltöltött
A csodás sugarak melegében
Napozva, emlékeztem
Hogy milyen is volt régen
Már nem is emlékszem

De mikor az első szikra megjelenik
Szívembe egy tőr vésődik
S kínoz szüntelen
Míg el nem jön s beteljesülés
Félek felnyitni szemem
Mert a szikra mely egykor
Boldogságot szült
Már csak bánatot
S bút hozhat
Se, többet se kevesebbet…