A "" kifejezés eredménye:

Hiányzol, az első gondolatom ébredéskor Te vagy,
Hiányzol, hisz életem része vagy.
Ülök szobámban, leírom a gondolatokat,
Talán így könnyebb lesz elfeledni
Az együtt...

Eljött az államvizsgám ideje. Sikerült, kiváló eredménnyel. Elkezdődött a pályakezdő korszakom. Közben már azon vettem észre magam, hogy senkit nem érdekel az esküvő, a szüleit sem. Csak az építkezés, más téma nem volt. És én kezdtem szenvedni...

A sötétség, s a magány, az életed,
De én mégis, azt hittem,
Hogy talán, lelked mélyében,
Számomra is van helyed...

Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
még nem tudom mi lesz rá a válaszom.

Én vagyok a harag, s egyben a bocsánat,
én hozom a havat, én adok helyet a nyárnak...

Elsötétített szoba csöndje,
hol ül egy kisgyerek.
Neki nem számít könnye,
senkije talán lehet...

- Mit keresek én itt? – kérdezem hangosan, de senki nem felel. Ki lenne olyan hülye, hogy utánam mászna… A hídon állandó a forgalom, bár nem vagyok magasan, mégse hallom az elsuhanó autók zaját. Nem félek, egyáltalán, csak ülök és lógatom le a lábam, a híd boltozatáról. Csak a felhők, azok teszik tönkre az egész képet. Sokszor vágytam magányra, most szavam se lehet, megkaptam, de hogy? ...

Te jelentetted nekem a világot,
De most egyedül hagytál,
S az többé már csak egy álom,
Hogy a boldogság rám talál...