A "" kifejezés eredménye:

Ha elmennék hozzád én,
átölelnélek és sirnék .

Eszembe jutna sok kedves emlék,
mi jó volt és szép.

Nem akartam elmenni. Izgalmasnak találtam a helyzetet. Nem féltem a sráctól. Nem volt olyan agresszív vadállat alkat. Pancser kis bűnözőnek tűnt, aki fogalmam sincs, miért ejt túszokat gyűrűrabláshoz.
- Nem megyek el, amíg nem válaszolsz. Jogom van tudni, hogy miért ejtettél túszul. –makacskodtam.
- Már bánom, hogy belekevertelek, mert idegesítesz. Nem tudnál csak úgy csöndben elmenni? ...

Kint csend honol, s bennem is,
A táj üres, a szívem is.
Nincs egy hang, se egy zaj,
Csak néma csend és én magam...

Egyedül vagy...
Magányos és elhagyatott...
Kit oly annyira szeretettél,
Magadra hagyott…

Olyan célokat tűztem ki magam elé, amik elérhetetlennek bizonyultak. De soha nem adtam fel őket. A Tündérálmaimat. Most sem teszem.
Ekkor még nem volt erőm küzdeni, mert én is gyenge voltam. Nem mertem senkit szeretni és engem sem szeretett senki igazán. Ördögi kör ez, mert ahhoz, hogy mások megszeressenek, előbb magadat kell megszeretned- tiszta szívből. Ne hitetlenkedj - így igaz...

- Nem akarok szülni! - jelentette ki Lily, egy vasárnap délután. Immáron a kilencedik hónapban volt, és valahogy nagyon félt attól a nagy naptól.
- Miért? - kérdezte nyugodtan James, és közben egy csésze kávét, és egy pohár vizet tett az asztalra. Lily megitta a vizet, majd a férjére emelte szép zöld tekintetét...

Ölelj át szerelmem, ősz,
Suttogj fülembe
Szép hűs hangoddal,
Levéllel, lehullóval...