Kérdezd meg

Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
még nem tudom mi lesz rá a válaszom.

Én vagyok a harag, s egyben a bocsánat,
én hozom a havat, én adok helyet a nyárnak.

Én vagyok a háború, és én vagyok a béke,
én vagyok az altató, és énreám ébredsz.

Én vagyok a gyengeség és én adom az erőt,
én vagyok az egyesség, és én tartom az időt.

Én bonyolult vagyok, de mégis egyszerű,
meggondolatlanul cselekszek, mégis én vagyok észszerű.

Bennem találsz boldogságot, és bennem veszted el,
tőlem várod a hazugságot, és nekem hiszed el.

Én vagyok az öröm, én vagyok a bánat,
én vagyok a gyógyszer, és az is, ami érthat.

Én vagyok a jótett, én vagyok a bűn,
én vagyok a meleg, s az is, ami hűt.

Én tudom a tényeket, de én táplálom a reményt,
én vagyok az erényes, és én adok legtöbb kéjt.

Én vagyok a lobha, én vagyok a gyors,
és én vagyok az óra, én vagyok a jós.

Tele vagyok hittel, szívem mégis üres,
én vagyok az Isten, kezem hatalomtól nemes.

Én vagyok a harc, s a veszedelmesség,
én vagyok a kudarc, s egyben a győzedelmesség.

Én adom a rangot, és én is veszem el,
én adom a zajt most, mire csak a csend felel.

Én kérek, de nem adok,
csak nézek, de nem látok.

Szólok, ha akarok,
kérdésedre is felelek, ha tudok.

Kérdezd meg bátran, hogy ki vagyok,
ezek után találd ki, ha tudod.