A vámpír szeretője

A sötétség, s a magány, az életed,
De én mégis, azt hittem,
Hogy talán, lelked mélyében,
Számomra is van helyed.

Az éjszaka szülötte vagy,
Te kegyetlen teremtmény,
Hagytam, hogy magaddal ragadj,
S akkor éjjel megízleltél.

Azóta, minden éjjel visszatértél,
S én mindig ébren vártalak,
Éreztem, ahogy ajkad hozzám ér,
S fogaid belém hatolnak.

Beléd szerettem, pedig nem szabad,
De te most magamra hagytál,
Utoljára éreztem ajkadat,
S akkor, szerelmed nagyon fájt.

Mert szenvedés nélkül,
Nem létezik szerelem,
De szerelem nélkül,
Én sem szenvedek.

Majd mikor elmúlt a fájdalom,
Én akkor újjá születtem,
Pedig azt hittem meghalok,
De az éjszaka szülötte lettem.