Magány

Hiányzol, az első gondolatom ébredéskor Te vagy,
Hiányzol, hisz életem része vagy.
Ülök szobámban, leírom a gondolatokat,
Talán így könnyebb lesz elfeledni
Az együtt töltött napokat.
Könnyes szemmel nézem a hófehér lapot,
Fejemben leperegnek az elmúlt hónapok.
Most én rontottam el,
Hisz nem adtam magamból eleget Neked,
Te más karjába futottál,
Bízva abban, talán a másik jobban szeret.
Nehéz a szívem, bár nem akarok gondolni arra,
Mégis az zakatol fejemben,
Milyen lesz az a másik első csókja.
Az első csók! Az együtt töltött szerelmes éjszakák,
Hittem abban, hogy ez nemcsak múló fellángolás.
Elmúlt, élve temettem el magam,
A rózsaszirmok elhervadtak,
Szívem pihen a temető csendje alatt.