Elsötétített szoba csöndje,
hol ül egy kisgyerek.
Neki nem számít könnye,
senkije talán lehet.
Hazug hang a vonalban,
tudja s mégis hisz neki.
Szerteszálló szavakban,
már jövő bontakozik ki.
Folytonos, üres ígéretek,
élve fojtott álmok.
Könyörgő, kiírt szemek,
építeni egy új világot!
Bízott benne, de elhagyta,
éles tőrrel vágva sebet.
Germekkorát ellopta,
örökre érezni fogja a heget.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-10 00:00:00
|
Versek
Azt hiszem, hogy szeretlek
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
Beküldte: Anonymous ,
2002-02-21 00:00:00
|
Versek
Egy vérző szív mely már alig dobog,
Egy...
Egy...
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?