A "" kifejezés eredménye:

Az ki engem bánthatott
Kínzó kedvvel árthatott
Az ki engem meg nem értett
Az ki minden percben sértett ...

Halottak napja! Vagy talán az élők napja, akik ilyenkor emlékeznek, és tiszteletüket teszik a múlt szeretett személyei előtt? Bárhogyan is van, élők és halottak közötti kapocsként áll díszes sorban minden sír. Némán vár, renditlenül állja az idő próbáját, hogy aztán szótlanul tekintsen vissza az emlékezőre, aki lelki békéjét találja meg, míg lesepregeti, virágot ültet fölé, mécsest gyújt, vagy egy imát mond...

Fekszem az ágyban. Őt hallom neszezni. Minden hanghoz tudok képet társítani. Az Ő hangjai, az Ő képei. És az enyémek is. A Mieink... A másik szobából áthallatszik, ahogy kikapcsolja a számítógépet. Befejezte mára a munkát. Magam előtt látom: Beleszív egy utolsót cigijébe, majd sietve elnyomja. Feláll, a széket nem tolja vissza. Kelekótya... Kéjesen nyújtózik egyet, majd átsétál a fürdőbe: Leveszi a fürdőköpenyét, viseltes pólóját, és a bugyit. Kilép papucsából, s megnyitja a csapot......

Nézem a fényképed, és az emlék újra éled,
Az ölelések, szavak, elhalványult emléked,
Csupán ezek maradtak belőled...

Elestem. Éreztem a hideg jeget magam alatt, és azt, hogy a nagyon fáj a fejem, pár másodperc múlva valami folyik végig a homlokomon. Egy sötét alak lehajolt hozzám, eltakarta előlem az utcai lámpa fényét, közben éreztem a szuszogását az arcomon. Szememet nem tudtam nyitva tartani, minden elsötétült. Valaki a vállamat rángatta, és azt suttogta, hogy ébredjek fel...

...Szívem sugallata, hogy halandók vagyunk,
Porból lettünk porrá válunk,
Érzéseink elillannak
Utánunk már az emlék marad.

Lelkem sír, arcom nevet,
Utálni próbállak, de nem lehet,
Ez a szív nem tűr karcolást,
Inkább vérzik, mint sebezzen mást ...

Ha volna ki rám vigyáz
Kit ha meghalok köt a gyász
És ki könnyet hullat értem
És nem sérti ha sértem
Ki szeret, ápol, megbocsát
És ha tűz nincs is jó barát ......