A "" kifejezés eredménye:

Aztán egy nap felkapaszkodott a fészek szélére, lenézett a mélységbe, becsukta a szemét és... elrugaszkodott. Tudta, hitte, hogy képes repülni, s bár ha egy felnőtt madár látta volna próbálkozását, repülésnek aligha nevezte volna az összevissza szárnycsapkodást, ám a kismadár valahogy mégis a levegőben maradt. Próbálgatta a szárnyait, a mohón tanulta a manővereket. Egyre ügyesebb lett és élvezte a szabadságot. Ám ahogy meglátta a magasban szálló sast, ő is odavágyott. Még magasabbra......

Az idő a legjobb gyógyír mindenre. A te sebeid is eltűntek, mikor újra megláttad Őt. Szembe állt veled és kezét nyújtotta neked, tekintete homályos volt még is oly szelíd és minden, ami eddig volt, minden, amit tett, minden fájdalom megszűnt hirtelen szívedben, úrrá lett rajtad a szerelem. Hagytad, hogy újra elcsábítson...

Egyre csak közeledtek… mikor már csak karnyújtásnyira voltak egymástól a titokzatos lány hirtelen előrántott egy tört és egyenesen a fiú szívébe döfte… Megtette… hát ezért várakozott ennyit…, tette mindenkit félelembe ejtett, az emberek nagy része sikítozva, mindenkin áttiporva menekült el, voltak, akik segítséget hívtak… de már mindhiába ...

Tiszta vagy akár egy angyal.
S jámbor mint egy gyermek.
Hangod csöndes őszi hajnal,
Melyben hiába kereslek...

Már megint egy temetés. Az ember ennyi idős korában már szinte heti rendszerességgel jár egy-egy régi barát, ismerős, vagy osztálytárs temetésére. Mi is jelezhetné jobban az idő múlását? -Ősz van. –gondolta.- S mint költő mindenki másnál jobban tudta, hogy ez mit jelent...

Az elnyúló messzeségben,
Tova foszlo szépségében.
Szakad tovább a cérna,
Fosztlik nagyobb lyukat rajta...

Ne sírj ha a szerelmed nem szeret,
S ha úgy érzed nélküle élni nem lehet,
Ne sírj ha valami nagyon fáj,
S a fájdalom a szívedbe váj...

Egy hete, hogy egy heves de még is gyöngéd csókokkal köszöntöttük egymást.
Evvel a csókkal a vágyak mely érzelmek sűrű tengerére sodort minket a szél ...