A "" kifejezés eredménye:

Ebben a csókban minden benne volt, minden. Érzelem, lágyság. Az utolsó csók, az utolsó csók. Amit az ember soha nem felejt és fáj visszagondolnod rá, amikor a lányt már nem is szereted, már nem szereted. Az utolsó csók, olyan mintha leperegne előtted az életed, csak itt nem magad látod. A lányt, a lányt, akiért mindent megtennél, aki mindennél és mindenkinél fontosabb nálad, aki életben tart, akiért érdemes élni, aki számodra ő maga az élet...

És ő csak egy csillag volt a sok közül. A Hold ezt naponta többször nézi végig. Nem tudja, mi lehet odafent, vagy odalent a mélyben, csak az elmúlást látja, ezért olyan szomorú... Kesereg az elvesztett társakért, a porba hulló lelkekért, és kesereg, mert mókuskerékben él, nem tudja, mit tehet majd ezután, de könnyei sosem potyognak. És különben is, az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, melyben csalódott...

Könnycseppjei összekeveredtek a vérrel, melytől arca csillogott a gyenge fényben.
A hold lemenőben volt, és megjelentek a nap első sugarai, bevilágítva a termet.
Fejem lassan oldalra fordítottam és láttam, hogy a földön több holttest feküdt. A társaimé, akik a családom voltak. A szörnyű fájdalom és bűntudat végighasított bennem, hisz én hoztam rájuk a vesztet...

Mért nem bírtok, így aki vagyok elfogadni ?
Mért kell minden nap a szemembe hazudni ?
Mért kéne másnak lennem ?
Mért kell mindenkinek megfelelnem ? ...

Miért létezem? - ezt sokszor kérdezem.
Mi lenne ha nem lennék?
Vajon hiányoznék?

Vajon gondolna e rám egy őszi kismadár,
Ki csak csicseregne, de nemértené senkise......

Sakál üvölt némán
néhai hegyek ormán,
dalol a szél a fákon,
s ott lent látod
mi folyik...

Megvan mindenem
amire vágytam?
Még emlékszem, az
ablakban ülve vártam
a Csodákra...

Kell, hogy néha
titkon rám nevess,
s én kezemet nyújtom,
hogy el ne ess
az Élet nevű csatában...

Sötét éj, akár vakító napsütéses nappal
Én gondolatban téged cirógatlak, ölellek szüntelen!
Vágyakozva gondolok az együtt töltött holdfényes éjszakákra
Melyek gyöngéd ölelésekkel,...