Mért létezem?

Miért létezem? - ezt sokszor kérdezem.
Mi lenne ha nem lennék?
Vajon hiányoznék?

Vajon gondolna e rám egy őszi kismadár,
Ki csak csicseregne, de nemértené senkise.

Csicsregné hogy létezett egy lány,
mondaná az őszi kismadár,
Ki nem akart sokat, csak hogy szeressék,
És hogy soha el ne felejtsék.

Jószivű volt, más mint a többi,
Mindig adott volna ha lenne mi.
Sokat sírt szomorkodott,
Vajon visszakapja e a boldogságot amit adott?

Érezte hogy megvetik, a külseje miatt,
Gondolta: engem senki sem sírat.
Akkor minek élek, meghalok,
Többé én már nem vagyok.

Ezzel elrepült a kismadár,
elvitte az ár.
Csicsergését most is hallom,
De nem értem, bevallom.

A lány kérte hogy segítsék,
És hogy meg ne vessék,
De nem értette őt seki, hogy el akar menni:
ÖRÖKRE...