Visszaemlékezés

Megvan mindenem
amire vágytam?
Még emlékszem, az
ablakban ülve vártam
a Csodákra.

Egyedül voltam?
Mindig szerettem, igen
a magányos órákat,
mert hittem
a Tündérálmokat.

Szerettem a sötétséget, a
titkot, mit magában hordozott,
Hallgattam az éj zenéjét-
s végtelen örömöt okozott
a suttogó némaság.

Néha angyalokat is
láttam- táncoltak nekem,
Aranyos szárnyakon
elvittek engem
a Fellegekbe.

Az én éjszakám nevetett,
sírt és dalolt,
Szólt hozzám, ha
csend honolt
szívem mélyén.

Boldog voltam? Igen, amikor
a sötétség átölelt,
Ringatott, fényt adott és
semmit nem követelt,
amit nem adhatok.

Megvédett, s bújtatott a
kíváncsi szemek elől,
Ha nem akartam
nem kérdezett gondjaim felől-
Vígasztalón hallgatott.

Ott ült ő is az ablakban
és türelmesen várta,
Teljesüljön egyszer
minden Tündérálma
egy gyermekszívnek..

..Igen, éjszaka minden
Csoda valósággá vált,
S szívem boldogan, szabadon,
nevetve szállt
kétségek nélkül.

Mindent megkaptam,
mit kérhetnék mást,
Hiszen enyém volt
az álmodás
örök ébren.

2003.