Ezüstösen síró Hold honol a folyó felett, beleveszik a rengetegbe, de már ő sem tudja, miért van itt, csak szorong búsan. A csillagok közül néha le-lehullik egy, de a csillag nem sír, és nem menekül. Nem érdekli saját halála, a társai nem önzőek, hogy őt sirassák. Az elmúlás az élettel jár, és az élet a halál kezdete. Nem is kár, hogy meghalt, hiszen van még ezer csillag, de a mellette állóknak úgyis fáj, a többiek pedig nem is tudnak róla. És a Hold csak üveges szemével követi eme furcsa színjátékot, a pokol és a mennyország játékát, amikor egy magát halhatatlannak képzelő lélek, egyszercsak semmivé foszlik. "Port a pornak, hamut a hamunak".
És ő csak egy csillag volt a sok közül. A Hold ezt naponta többször nézi végig. Nem tudja, mi lehet odafent, vagy odalent a mélyben, csak az elmúlást látja, ezért olyan szomorú... Kesereg az elvesztett társakért, a porba hulló lelkekért, és kesereg, mert mókuskerékben él, nem tudja, mit tehet majd ezután, de könnyei sosem potyognak. És különben is, az embert nem a fájdalom öli meg, hanem a remény, melyben csalódott. Remélni a holnapot, remélni az életet, de nem agyalni azon, mi van az életben, csak azon, mi van a halál után, és később már nem lehet töprengeni azon, mi volt az, amit elszalasztottál…
Ne fáradj, már úgyis tudom. Lelkedet megtiporták, te csak úgy vagy... Vagy és kész, nem menekülhetsz el, mert van, ami fogva tart. A csillagok, melyek reménykedve néznek Terád. Mert te mindig ott vagy nekik.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
brtAnna:
Sajnos nem találtam hozzád más...
2025-07-08 00:01
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-14 00:00:00
|
Történetek
Olyan őrült szenvedély lett rajtunk urrá, hogy letéptük egymásról a ruhát, és vadul csókolgattuk a másik testét. Becsúszott a lábaim közé, és a forró lucskos kis szűk puncimat csókolgatta. Nagyon imádom a fürge nyelvét. Jól megszopogatta a csiklómat majd ügyesen dugdosta a nyelvét a szűk kis lyukamba. Ezt addig csinálta míg a kélytől szédülve megnem feszült mindem izmom...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-16 00:00:00
|
Történetek
Azonnal a számba vettem előszőr csak a makkját, és azt kezdtem el nyalogatni. Partnerem szemei már fennakadtak az élvezettől, hangosan nyögött a kéjtől. Én pedig már a golyócskáit vettem a számba, szopogattam, nyalogattam élvezettel. Ő egyre erősebben nyomta a számba ágaskodó szerszámát, melyet amilyen mélyen csak lehet bevettem a számba, és teljes erőbedobással szívtam, szoptam, már néha úgy éreztem, hogy megfulladok a hatalmas fasztól a számban...
Hozzászólások
Erre a történetre nem tudok mit mondani,csak annyit:Gyönyörű!!!
Majdnem elsírtam magam amikor olvastam..agy megfogtak a szavaid,ahogy fogalmazol,egyszóval minden.Ha még olvasnád a hozzászólásokat...csak annyit szeretném kérni,hogy egy-két ien típusú művedet elküldenéd az e-mail címemre?
Megköszönném!
Sya,
Ancs@@