Az idő folyik, mint a víz,
s lassú folyama átmossa a szív
minden rejtett zugát.
Néhány emléket elmos,
néhányat meghagy most,
az örök emlékek polcára sodorja.
Az ember csak áll,
s eltűnődve csodál.
Ott állok a parton s nézem őt.
Némán áll, s szenved,
de önnön lépése miatt senyved.
Nézem, s látom ahogy csak Őt, Őt…
Őt keresi, kutatja álmai között,
S keserves kínnal áll a kötözött.
Mondd miért nem figyelsz rám?
Mondd miért nem nézel rám?
Mi van ott a víz fölött?
Mi vonzó, hogy a ködöt
Nézed,
s bár közben érzed
szíved megszakad.
Mégis nézed, bár
megfogni már
nem akarod,
Hisz tudod elmúlt, nincs már.
Sírsz!
Te sírsz!
De hagyd el, vége már!
Gyógyítsd be sebed, s ne félj!
Ne csak hozzá ragaszkodj,
mert ígérem jön egy új,
mit tán most még úgy nem fúj
a szél feléd!
Csitulj, kedves csitulj!
Jön a zápor, s fellegből hull!
Csitulj, kedves csitulj!
Jön a zápor, s arcod tisztul!
Csitulj, kedves csitulj!
Fúj a szél, s más hangot zúg!
Csitulj, kedves csitulj!
Ég a tűz, s új lánggal élsz!
Csitulj, kedves csitulj!
A föld nyújtja kezét!
2005. 02. 02.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Beküldte: Anonymous ,
2004-03-15 00:00:00
|
Egyéb
Ha a csalódás tövise szúrta meg a szívedet,
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Ha mindenki megtagad,ki egykor szeretett,
Ha fénylő csillag már nem ragyog,valaki feledni nem fog,
S az a valaki Én vagyok!
Hozzászólások
Mellesleg ·
Mellesleg mi a véleményetek erről a versről?