Fájdalom

Miért szeretlek még mindig Téged,
Mikor az élet már úgyis elválasztott Minket.
Az ész diktálja, hogy menj el örökre,
Pedig a szív még ezt el sem döntötte.

Nem telt el nap, hogy Rád ne gondoltam volna,
Ilyenkor érzelmeim irántad nagyon kavarogtak.
Ha e sok szép emlék jut eszembe,
Boldog vagyok és mosolygok örömömben.

Ha a rossz jelenik meg előttem,
Csak arra gondolok, hogy erről, mind Én tehettem.
Most alig tudok felejteni,
Pedig jó lenne már egy kicsit ,,pihenni".

Ha egy hozzád hasonlót látok,
Akkor úgy érzem, hogy újra a múltban járok.
Így nem tesz jót a múltból való emlékezés,
Mivel csak utánad érzett hiányt hoz a felidézés.

Fájdalom gyötri a szívem,
Mert már soha nem érintheted a testem.
Fáj, ha boldog párokat látok,
Mert tudom, hogy Tőled csókot többé már nem várhatok.

Felejteni Akarok,
De sajnos nem tudok.
Nem csak Te vagy egyedül az életben,
Akibe oly hirtelen estem szerelembe.

Most már nem tudom, hogy mit érzek,
Csak annyit tudok, hogy felejtenem kéne Téged.
Az a három nap, amit együtt töltöttünk,
A mennyországba repített engem föl.

Mivel még mindig sokat gondolok Rád,
Ezért fájdalom nekem, hogy a másikra alig nevetek rá.
Pedig az érzelmeim, amit iránta érzek,
Boldoggá tesznek, amit hozzá remélek.

(2006)