And I don’t know why.. :(

Az egész egy decemberi szombat estén kezdődött. A sráccal véletlenül találkozott a tekintetünk, első pillanatban volt közöttünk valami. Azt hittem ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy látom. De a sorsunk másképp alakult. Hétfőre kiderült, hogy egy suliba járunk, majd pár napnyi néma szemezés után a barátnőim közül engem választott. Minden szépen indult, elkezdődtek az egyre hosszabb beszélgetések, és úgy tűnt, minden jó lesz. Aztán valami megváltozott... A beszélgetések egyre kezdtek ellaposulni, majd elmaradozni. Ekkor döbbentem rá, mennyit is jelent nekem. Féltem, hogy elveszítem, ezért foggal-körömmel ragaszkodtam hozzá, még akkor is, amikor már számomra is teljesen nyilvánvaló volt, hogy ez a ragaszkodás mennyire egyoldalúvá vált.. Talán ezzel rontottam el.. Talán.. Még egy pár kétségbeesett próbálkozás, majd a srác letiltott, és a köszönőviszony is megszűnt közöttük.. Megpróbált kilépni az életemből, hát nem sikerült.. Minden nap láttam, életem szerves része lett... Szenvedtem miatta…

Ekkor egy újabb véletlen során ugyanott összetalálkoztam a bátyjával. Láttam rajta, hogy megismert, persze én is őt. Pár pillantás, és másnapra újabb partnerrel bővült az msn listám... Teljesen más volt, mint a tesója, az első pillanattól kezdve megértettük egymást. A beszélgetések egyre gyakoribbak lettek, de csak az msnre korlátozódtak.. Vele is minden nap találkoztam, hiszen ő is a mi sulinkba járt.. Így ment ez egy pár hónapig, majd eljött a nyár, és elfelejtettük egymást. Mindkettőjükkel. Ez a 3 hónap is gyorsan eltelt, majd szeptemberben a suli megint összehozott minket. Egy újabb véletlen pénteki találkozás, és visszatért minden emlék. A msnes beszélgetések a bátyjával megmaradtak, és nemsokára már nem telt el nap anélkül, hogy ne beszéltünk volna.. Egyszer aztán megtört a jég, egy péntek esti telefonhívás, és megtörtént az első találkozás a bátyjával és a haverjaival. Annyira jó este volt, hogy ezután szinte minden hétvégén találkoztunk. Ezzel együtt egyre többször találkoztam a sráccal is, mert ezeken a talikon általában ő is ott volt. Nem értettem még mindig. Egyik pillanatban csak irántam érdeklődött és velem volt egész este, másik pillanatban pedig mintha észre se vett volna. Gondolkoztam, de nem találtam magyarázatot.

Egy idő után már azt vettem észre magamon, hogy nem tudom eldönteni melyiküktől is szeretnék komolyabbat.. Nem voltam képes dönteni, de nem is kellett..Az érzéseim megtették helyettem.. A srácot szinte teljesen elfelejtettem, és ha még ott is volt velünk, akkor is már csak a bátyja érdekelt. És minden szépen indult.. A napi többórás beszélgetések kiegészültek a hétvégenkénti talikkal, egyre gyakoribbak lettek a puszik, ölelések, kézfogások, és már teljesen úgy tűnt számomra, hogy csak idő kérdése, hogy mikor történik közöttünk komolyabb is.. Így hát vártam.. Talán túl sokat is.. Talán.. Ahogy telt az idő, elkezdődtek az smsek, a telefonhívások, a hajnalig tartó msn, ahol már csókot igért, és a következő találkozást terveztünk.. Majd egy külön töltött szilveszter, de mégsem telhetett el anélkül, hogy óránként ne beszéltünk volna.. Viszont pár nap múlva hirtelen megváltozott minden.. A beszélgetések egyre ellaposultak, a következő talin már mintha észre se vett volna.. És szintén nem értettem.. Éreztem, hogy valami nem jó, így próbáltam megmenteni a kapcsolatot.. Nem sikerült.. Mostmár ott tartunk, hogy annyira eltávolodott tőlem, hogy félek, már nem tudok mit tenni.. Teljesen olyan lett, mint az öccse régebben.. És ekörül is itt kering a sok miért, és a nem tudom.. Szeretném tudni, de félek, hogy már nem lesz rá alkalmam.. Nem szeretném elveszíteni.. Őt nem.. De nem tudom, mit tegyek.. Talán már késő..?