A "" kifejezés eredménye:

Fájdalmas sebet mart
a világba a veszett kutya
Őrjöngő gonosz pusztítással
ártatlan ezreket gyilkolva ...

- De… én… nem… nem tudok varázsolni – nyögte.
Legnagyobb megrökönyödésére a tanár felnevetett.
- Persze, hogy nem tudsz. Hisz csak most tanulsz meg. Markold meg a pálcádat, majd szegezd rá az ajtó zárjára. Közben pedig mondd ki a varázsigét. – Baebar professzor a táblára mutatott...

A kiskertnek csodájára járt az utca embere.
- Formák, színek, illatok mesés dömpingje, az élő ékszerek paradicsoma, - ez volt olvasható a tágra nyílt íriszekben.
A kertész boldogan nyesegette a rózsafákat, nyírta a gyepet, maga is sokszor belefeledkezett a látványba. Csak egyetlen virág nem nyerte meg a tetszését, egy a többiek között megbúvó, uram bocsá’, csenevész növényke...

Ha eljön az éj szeme,
lecsap rád a Démon keze.
Veszett dög bújik sötét éjszakákon,
les, vár, hogy rádtaláljon...

Van egy lány, kinek az élete,
reménységgel van tele.
Ámbár életének útja, szegecsekkel van kiverve.
Üszkös sebeket hagynak maguk után,
melyek örökké fájni fognak az élet...

Most elengedem kezed,
S tudd már nem vagyok veled,
De szívemet nálad hagyom,
Hogy hozzád bújhasson minden alkonyaton...

Először a szívedben egy forró, égető láng gyúl,
S attól a pillanattól kezdve szemedből örökké könny hull.
Hiszen szerelmed szíve nem téged akar,
S most úgy érzed valami széttép,...

Erő, ami fogytán van az emberiségnek,
és csak sodródik mindenki a tehetetlenségben.
Ez a mi világunk az örökös rabság,
szabadok sosem leszünk, hisz nincsen már igazság...

Elolvasom »