Az elveszett idő…

Az idő mi nagy úr kerek e világon,
tőle függ minden ember ki vidám ki gyászol.
Szomorúság fojtogat, ha az időt keresem,
azt az időt melyben nem volt soha félelmem.
Félelmem a jövőtől mely kilátástalan,
félelmemet az időtől mely megállíthatatlan.
Telik és egyre csak telik, de én nem haladok,
terveimet szövöm, de azokkal maradok.
Ez az én bánatom az elveszett idő,
melyet vissza fordítani nem volna mar erő.
Erő, ami fogytán van az emberiségnek,
és csak sodródik mindenki a tehetetlenségben.
Ez a mi világunk az örökös rabság,
szabadok sosem leszünk, hisz nincsen már igazság.