A "" kifejezés eredménye:

Minden oly sötét, elhalt a táj,
Érzem, hogy valami legbelül fáj,
Egyedül vagyok, s félek a sötétben,
Mert tudom, elvesztem az örök éjben,
Reménytelen, magányba estem...

Összefolynak a napok,
Szétcsúsznak a hetek,
Nem tudom, hétköznapok,
Vagy várva várt ünnepek...

Meghalt valami, ami te voltál bennem,
bánatos a szívem, mert elhagytál engem.
Tudom, én hibáztam, becsaptalak téged,
de arra nem gondoltam, hogy ez lesz a vége...

Másik világ ó be hatalmas
S igazi csodákat rejt
Ám szívnek és szemnek ártalmas
Lelkünk ott rosszat felejt
A csodás lények szép hazája
Pajkos patak harmatos
Fű...

Csúszik felém élet, hiába!
Szívem túlontúl várja, várja.
Mert jön.

Ő az, ki karol is, meg nem is
De engem egyszer úgyis elvisz.
Mert jön...

Fejemben cikázott egy álom
Furcsán láttam a családom
Felrémlett bennem a testvéri kör
Mely mondhatnám mértani tükör ...

Mik voltunk mi? Gyilkosok, alantasak, kárörvendők, aljasak? Nem csak anyánk gyermekei, magzatai egy gyilkosnak, egy olyannak, aki önnön önzősége foglya. Mégsem vádoltuk soha. Háború volt, hol pusztult a gyáva és a hős…