A "" kifejezés eredménye:

Gwedmir döbbenten nézett tanítványára, akiből úgy áradt az erő, hogy a mester szinte látni vélte már.
- Rettenetes nagy az erőd – állapította meg meghökkenve. – Rövid idő alatt olyan erős lettél, hogy képes lennél egy egész épületet romba dönteni! Érzed?
Dia bólintott.
- Furcsa érzés – motyogta. – Olyan mintha bennem fújna a szél... kifelé...

Azt várta, hogy a felesége sértetten és vörösre sírt szemmel fogadja, és ahelyett egy nevetgélő nőt talált, aki ezzel az idegennel szórakozik. Nem tudta eldönteni, hogy örüljön ennek, vagy bosszankodjon, de mikor arra gondolt, hogy Amanda várja őt a kívánatos testével, akkor inkább úgy döntött, hogy nem vesz tudomást róluk. Sietve vacsorázott, aztán közölte, hogy még sok dolga van, mert másnap el kell utaznia egy konferenciára, és ott is hagyta őket...

Narina reménnyel, vágyakozással teli rettegéssel csókolta meg a tenyerén pihenő, élő gyöngyöt, majd a földre helyezte. A gyöngy lüktetett, a fénysugarak talán még élőbb ragyogással tépték fel a Naikit rejtő, óvó kérget, mint Sarina születésekor. Narina látni akarta annak a lénynek a sorsát, aki az Ő életéből született...

Az este hátralévő részét kellemes beszélgetéssel töltötték, kviddicsről, Ronról, az ikrekről, Hemionéról és a Roxfortról. Végül eljött a búcsúzás ideje, de Harryt nem hagyta nyugodni egy kérdés.
- Kinél laksz? Áruld el!- bukott ki belőle a kérdés, ami kissé követelődzőre sikerült.
- Egy Tonks nevű aurornál. Tonks a Főnix Rendjének tagja, amit Dumbledore alapított. Ez egy Tudodki és követői ellen alakult csoport. Tonks ismeri a szüleimet és Dumbledoret, de nem mondja el nekik...

Keresek valakit aki szeret, s akit szerethetek,
Akinek fontos vagyok, s nekem fontos lehet.

Aki ölelésével és mosolyával elűzi rossz kedvemet,
S nem tolja el felé nyújtott...

Nem tudom, mit mondhatnék,
Hisz szememben ezer könny ég,
Fájdalom hasít szívembe
Mikor eszembe jut, hogy menned kellet.
Lassan három éve már,
De elfeledni sosem...

Ványadt lelked ráncos arcodon piheg,
Üres szíved mogorván zakatol, zizeg.
Ajkad petyhüdt, rajta örök hó honol,
Vállad rezdül, ha csöppnyi szél lohol...

Szél borzolja a fűszálakat,
Lágy, esti szellő,
A Nap a hegyek mögé bukik,
Keletről sötétség jő.
Mint puha, bársony takaró, úgy
Borul a tájra;
De valaki még...