Bocsáss meg…

Nem tudom, mit mondhatnék,
Hisz szememben ezer könny ég,
Fájdalom hasít szívembe
Mikor eszembe jut, hogy menned kellet.
Lassan három éve már,
De elfeledni sosem tudom tán,
Próbáltam nem egyszer feledni,
De sosem tudtam mást, mint feladni…
Bárcsak újra láthatnám, arcod mosolyát,
S hallhatnám szavad hangját
Ahogy elregéled történeteidet,
Miket gyerekkorod során éltél meg,
Többször nem hallhatom hangod
Édes dallamát és zokog
A szívem, hogy nem velem vagy már.

Merre járhatsz, hol lehetsz?
Kérdések, de válasz egy sem
Érkezik fájó szívemnek.
Nem tudom, hogy mit tegyek…

Néha mikor egyedül érzem magam
Hiányod nagyobb, mint valaha,
S a felismerés gyötör,
S én, bocsánatért könyörgöm,
Hiszen nem voltam veled
Mikor kellett, s nem fogtam kezed…
S hagytam, hogy búcsú nélkül menjél el,
S csak remélem, hogy megbocsátasz én nekem…