Ványadt lelked ráncos arcodon piheg,
Üres szíved mogorván zakatol, zizeg.
Ajkad petyhüdt, rajta örök hó honol,
Vállad rezdül, ha csöppnyi szél lohol.
Arcodon könnyvájta gödrökben
Szánkózik a könny felhőtlen.
Vézna tartásod a mának üzen hadat,
Múlt emléket csontod sem tagad.
Ocsmány karodon sebek vallanak,
Vérző szíved volt, van, s még marad.
Tested megtört, lelked dermedt,
Égbe vágysz, s ezen merengek,
De én még így is szeretlek!
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2026-04-11
|
Horror
A lábait a mellkasának nyomta és bokáit a vállára vette. A lány zihált és a kis szünetet kihasználva...
2026-04-03
|
Horror
A formás bölcsészlány lassan odasétált, majd ráhajolt az állványra. A popsija a levegőbe emelkedett....
2026-03-23
|
Történetek
<br />
Szivárog a kukid, mondta Ádám mosolyogva, miközben az ujjával letörölte az előválladékot,...
2026-03-12
|
Egyéb
A végtelen unalmas munka közben elkalandoztak a gondolataim és minduntalan Gabika járt az...
2026-03-01
|
Novella
Gábor az újságíró sikeresen beleszeret egy luxusprostiba.
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...