A "" kifejezés eredménye:

Emlékezni és az emlékezetben maradni
Közben mély ürességben tovább haladni...
Forró nap volt akkor, ott álltam én
Olvaszthatatlan jégként, temető közepén
Nem sírtam,...

Halálom akarom,
Magamat kínzatom,
Emlékeimmel bánkódva,
S más világban, álmodva,

Felemészt a bánat,
Lelkemből könny árad.
Egy érzés fojtogat,
Lelkem...

Még egy ijesztő gondolat hatolt belé: mi lesz ha egész éjjel itt kell ülnie, és közben Sanyi meg az udvaron várja?
Miközben ott ücsörgött, tekintete akaratlanul is a sötétet pásztázta. Aztán egy hirtelen támadt ötlettel dacosan fölszegte az állát, felpattant, és újult erővel állt neki a varázspálcája kereséséhez...

Eszembe jut az Angélától kapott kés. Előveszem és a markolatánál fogva rohanok tovább. Olyan érzésem van, hogy a balra fordulás után biztonságban leszek. Valami elgáncsol, és rám veti magát. Érzem, ahogy a penge beleszalad a vállamba és hallom a földöntúli hörgést. A fájdalommal együtt a düh is szétárad bennem, és hosszú idő után először szabad utat adok neki...

Nem érdekli a fény, az sem, hogy mögötte most zárult be az ajtó, valószínűleg egészen reggelig. Csak ül némán, s tovább lépeget. Egészen addig akar szárnyalni, míg lehet… De hol lehet a határ? A csillagos ég végén? Hisz ez balgaság! Nincs annak vége, se eleje, se hossza… nincs neki semmije, csak a csillagai, mik holtak… Holtak, halottak, élettelenek… Vajon ez lehet az, amin ő ott mereng? Vagy valami egészen más jár fejében…

- Hát... én vónék. - Válaszol neki a nő. - De ha mégegyszer azt mondod, hogy nyanya, kiszakítom a karod és a hátadbanyomom!
- Na a vén csitri milyen harcias... - Gondolta magába a legény, majd megkérdi tőle..
- Néném asszony! Nem tudja nekem megmondani, mit hoz a jövő?
- Miért akarod annyira tudni? - Kérdi az asszony....

Nappal nyugodt voltam és vidám
Nem is volt olyankor vitám
De éjszaka megváltozott minden
A hangulatom, s az érzelmem egyben...