Nappal nyugodt voltam és vidám
Nem is volt olyankor vitám
De éjszaka megváltozott minden
A hangulatom, s az érzelmem egyben
Új, de borzasztó gondolatok gyötörtek
És a régiek összetömörödtek
Ezekkel elkezdtem együtt élni
De most már tudom, jobb lett volna félni
Először csak megváltoztak a nappalok
Mégsem észleltem hogy lélekben összeroppanok
Az éj már nem szállt fel többet
Csak mikor tudatosult bennem az ötlet
Eszerint is akartam cselekedni
Reméltem, engem nem lesz nehéz feledni
Valamiért mégis itt maradtam
Viszont álmaim már úgyis feladtam
El kellett volna mennem, tudom
Ám a következő helyzetet kihagyni nem fogom
Túl sok időm ugyan nincsen
De gyorsan elrakom minden kincsem
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2025-06-20
|
Horror
László a párja mögé ment. Megemelte Kata hajlékony testét, és ráhúzta a formás fenekét a merev...
2025-06-19
|
Történetek
Ez az én nudista sztorim, és nagyon nem bántam meg.
2025-06-17
|
Novella
Megírták: az emberiség ki fog pusztulni...<br />
Bár a helyesírásellenőrzőm nulla hibát jelzett,...
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló versek
Vad lárma vesz körül a világban.
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Bár küzdesz ellene szilárdan.
Ordítozó részegek vad szava,
Kettészakított, fáradt éjszaka,
Hajnalban elkezdett építkezés,
Szívet...
Beküldte: Anonymous ,
2002-05-09 00:00:00
|
Egyéb
Érzed a pergamen-szemhéjakat?
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
S hogy bőröd megfeszül, míg zúg a szél, mely
felborzolja rohamonként hajad,
tőle a vitorla is megdagad
Hozzászólások