Történetek - 66.oldal

Narina reménnyel, vágyakozással teli rettegéssel csókolta meg a tenyerén pihenő, élő gyöngyöt, majd a földre helyezte. A gyöngy lüktetett, a fénysugarak talán még élőbb ragyogással tépték fel a Naikit rejtő, óvó kérget, mint Sarina születésekor. Narina látni akarta annak a lénynek a sorsát, aki az Ő életéből született...

Az este hátralévő részét kellemes beszélgetéssel töltötték, kviddicsről, Ronról, az ikrekről, Hemionéról és a Roxfortról. Végül eljött a búcsúzás ideje, de Harryt nem hagyta nyugodni egy kérdés.
- Kinél laksz? Áruld el!- bukott ki belőle a kérdés, ami kissé követelődzőre sikerült.
- Egy Tonks nevű aurornál. Tonks a Főnix Rendjének tagja, amit Dumbledore alapított. Ez egy Tudodki és követői ellen alakult csoport. Tonks ismeri a szüleimet és Dumbledoret, de nem mondja el nekik...

– Táplálkozzunk energiával! Ne együnk, ne igyunk bűnös italokat testvéreim. Nincs éltetőbb az energiánál, tartsatok velem, kövessetek engem, amit tennünk kell e téren, az pusztán annyi, hogy…
- Jaj Albert, neked teljesen elment az eszed. Hagyd mostmár tényleg abba, nem látod, hogy megrémíted őket. Kikészülnek tőled és az igazat megvallva mostmár nekem is fogytán a türelmem. Ülj le szépen és várd ki a sorod nyugodtan.

Akkoriban éppen egy Viktor nevű fiúval kavartam, hetente párszor összejöttünk szexelni. Nem volt köztünk érzelmileg semmi, de elég sokat lógtam a társaságával. Viktor élvezte a piszkos kis fantáziámat, és sokszor izgattam fel azzal, hogy kitalált történeteket mesélek neki arról, hogyan csinálnám valamelyik barátjával vagy barátnőjével...

Mikor tiszta lett a levegő elindultam a Griffendél torony felé a legrövidebb úton, amit ismerek. Mikor odaértem a bejárathoz vezető folyosóra, körül néztem. Nem láttam semmi mozgást, így visszaváltoztam. Elővettem a zsebemből a jelszavakat tartalmazó cetlit, és a láthatóan új portré elé álltam. A lovagi páncélt viselő portréalak hangosan horkolt. Megkopogtattam hát a kárpitot, mire a lovag horkantva felébredt...

Miután ez megtörtént a csapatok újra felszálltak, és a meccs tovább folytatódott. Hirtelen nagyot villámlott, és láttam, hogy Harry felém nézz, s a szemében félelem csillan, de aztán az ég újra elsötétül, láttam, hogy Harry megrázza a fejét, majd tovarepül. Biztosan valami baljóslatú ómenek vélt, azért ijedhetett meg. De nem tudtam ezen tovább gondolkodni, mert bekövetkezett az, amitől egész idő alatt tartottam...

Anya légy szíves egyszer az életben te is értsd meg, hogy nekem a rajzolás az élet, nélküle nem léteznék! Érzem, hogy folytatnom kell, és rajziskolába akarok menni! És tudd meg, orvos soha, de soha nem lennék, még ha a rajztanárom kéri, vagy bármelyik tanárom fenyeget! – mondta a kislány kissé remegő hangon...

A levegő! A légvétel olyan természetes, olyan könnyed egy egészséges ember számára! Csak az tudja, hogy micsoda kín, milyen ijesztő nélkülözni azt, aki egyszer is átéli a nehézlégzés borzasztó érzését. Én átéltem. Sokszor...

Észrevétlenül értem el a tölgyfa ajtót, amely nagy szerencsémre, résnyire nyitva volt így beléptem. A bejárati csarnokban rögtön megrohantak a régi szépidők emlékei. Eszembe jutott az a pillanat, amikor Hagrid először terelt be minket a kapun. Mikor még minden új volt, és ámulattal töltött el...

A hetedik utca sarkán elégedetlenkedve léptem ki a helyi gyógyszertár ajtaján. Ismét feljebb kúsztak a gyógyszerárak. Fejemet a földre szegeztem, s azon gondolkoztam, hogy az miért is kaphatta a sárgolyó titulust? Úgy gondoltam, hogy közel jártam a megoldáshoz, mikor a rajta fészkelő emberfélék piszkos, tisztátalan dolgaira gondoltam. Azonban egyszer csak megzavarta valami elmélyült filozofálgatásomat. Észrevettem, hogy a cipőfűzőim egymással beszélgetnek. Mindkettő a másikat szidta. Néha-néha...