Egy vámpírrá vált lány naplója - Így kezdődött

Sötétség. Nyugodt semmi. Aztán hirtelen éles fény vág a szemembe, ahogy felnyitom pilláim, megfordulok, hát és arcom a párna édes sötétjébe fúrom. Reggel. Oh, Reggel, ki a fényt hozod el, és a korai kelést, hogy légy átkozott! De akárhány szitkot morgok is el, nem fekhetek egész nap az ágyban. Pedig az lenne az igazi…
Megpróbálok hát felkelni. Ám ahogy felállok, fájdalom nyilall a fejembe, így visszahuppanok az ágyra. Mi bajom van? Árrrgh… Mit csináltam este, hogy ilyen állapotban vagyok? Nem ittam! Sosem ittam még annyit az elmúlt évek alatt, hogy másnapos legyek… Áh, már emlékszem… Az a férfi…

Nos, igen, előző nap volt egy kellemes, hogy úgy mondjam, „közeli” (hm… nagyon is közeli…) találkozásom egy édes, de felettébb különös férfival. Nem kell meglepődni, nem volt túl idős, 20 éves lehetett, amihez képest ugyan fiatalnak tűnhetek, de hát én sem vagyok már kölyök a magam 17,5 évemmel… 17,5… imádom hangsúlyozni, hogy már csak fél évem van hátra a nagykorúságig… Hiába, telnek az évek…

Na, de vissza a tegnaphoz… Különleges pasas volt… Szikrázóan zöld szemekkel, vállig érő, hullámos, szőkésbarna hajjal… Öhm… Nem vagyok én könnyűvérű, csak hát ennyi idősen már nem csak beszélgetésben, csókokban merül ki egy kellemes találkozás…
De olyan furcsa volt. Többször csókolta a nyakam, mint a testem bárhol máshol, és talán egy kicsit bele is harapott… Imádom a vad, és kissé őrült pasikat… Várjunk csak, hisz érzem is a helyét annak a harapásnak! Nocsak, szinte alig látszik… Talán a tegnapi volt a legszebb éjszakám… Kár azért a pasiért… Utána ugyanis csak annyit mondott : „Még látjuk egymást.”
S amikor az időpontra kérdeztem, felnevetett : „Ha kereslek, megtalállak, hidd el.”

Hogy lehet valaki ilyen! Nem a hidegvéremről vagyok híres, így… beleöklözök a tükörbe, mire az szilánkokra törik. Na, ezt meg fogom még bánni, hetekig ápolhatom majd a kezem…
Nem… Ezt nem hiszem el… Nem sebesültem meg… Felkapok egy üvegcserepet, s a kezembe vésem. A vágás eltűnik. Ez nem igaz! Mi bajom van? Felnézek a tükör maradványaira. Az apró hegek a nyakamon szinte vigyorognak rám.
Na nem…
Mi lett belőlem?!