Történetek - 65.oldal

Mikor úgy éreztem, akkor magamra szorítottam a csípőjét, hogy ne tudjon rajtam mozogni, így várva meg, hogy elmúljon az inger. Nagyon vágytam már az igazi orgazmust (a prostiknál ez csak olyankor volt meg, ha szájjal elégítettek ki), de ugyanakkor nem akartam abbahagyni a szeretkezést, egyszerűen nem tudtam betelni a csókjaival, az ölelésével, azzal, ahogy hozzám ért, ahogy simogatott...

Bob hasonlított bajtársára azzal az egyetlen fokozati különbséggel, hogy még jobban imádta a pénzt, s bármilyen gaztettet kellett is, hogy elkövessen érte, bátran vállalta a feladatot. Amúgy is vegyült valamilyen érdekes szadizmus jellemébe, mely akkor mutatkozott meg, ha rendkívüli jókedve volt. S ez legtöbbször a rablásokkor tört ki belőle...

Így Róma két legveszélyesebb ellenségének két tagja külön utakon kezdett járni. Mindketten tudták, hogy azért nem maradhatnak együtt, mert veszélyesek Rómára nézve. Ismerték magukat, gyorsan tudnának lázadást szítani a rabszolgák között, akik sokan voltak a császári udvarban. Merving, mint lovász, Germanus pedig mint cellatakarító kezdett dolgozni. Egyhangú és utálatos volt a munka, amit végeztek, de nem volt választásuk. Ám tudták, hogy ha jól dolgoznak, feljebb tudnak kapaszkodni a „munka-ranglétrán”,...

- Rendben, csak olyan nehéz, azt hiszem, akkor vettelek észre először… akkor tudtam meg, hogy milyen csodálatos vagy és hogy még szűz. De ez most mindegy. Ne nézz rám így nem én voltam az első az életedben, bármennyire is szeretnéd. - mondta.
- Hanem kicsoda? Figyelj Spike nekem az az este teljesen kiesett, azt tudom, hogy már reggel Xander mellett ébredtem és én abba a hitben voltam eddig a mai napig, hogy vele voltam aznap este. Szóval? ...

Így hát, letörölte arcát, s valamiért a tükörhöz sietett. Talán pont azért, hogy lássa, hogy milyen az az ember aki, szánalmasan, a reménytelenben bízva, lehetetlen álmokkal él együtt. Mikor tükörbe nézett, azon gondolkozott, s nem értette, hogyan juthatott el idáig, hogy már nem látja a lenyugvó nap, a nyíló virágok, az emberi mosolyok, s a szeretet szépségét. Nem érzett magában mást a gyűlöleten, a szánalmon, s a kétségbeesés érzésén kívül...

- Sajnálom húgi! Nem akartam! Kérlek, bocsáss meg! - felém nyújtotta a kezét. De én ellöktem és így ordítottam:
- Olyan lettél, mint apa! Pedig nem vagy az igazi fia! Miért vagy ilyen? Te nem ilyen voltál! Apa volt az, igaz? Ő volt? Ő tette ezt veled?- mondtam dühös voltam, de a sírás fojtogatott. Mire ő:
- Apa jót akar! Ő mindig segít, de anya nem olyan! Nézd most is ott áll, és nem csinál semmit!- mondta és rá mutatott a megrémült anyára...

Már a visszaúton simogatta a combomat és nem hagyott békén, kezei mindenhol ott voltak. Így nagyon nehezen tudtam a vezetésre koncentrálni. Az erdős részhez hajtottam, ahol már nyáron is voltunk. Úgy vetettük egymásra magunkat, mintha ezer éve nem láttuk volna egymást. A sörtől már kicsit kába volt, de csókjai hamar felkeltették bennem a vágyat...

Különleges pasas volt… Szikrázóan zöld szemekkel, vállig érő, hullámos, szőkésbarna hajjal… Öhm… Nem vagyok én könnyűvérű, csak hát ennyi idősen már nem csak beszélgetésben, csókokban merül ki egy kellemes találkozás…
De olyan furcsa volt. Többször csókolta a nyakam, mint a testem bárhol máshol, és talán egy kicsit bele is harapott… Imádom a vad, és kissé őrült pasikat…

Átvészelte az egész napot. Elment, dolgozott, hazajött, lefeküdt aludni, de nemsokára fel is kelt. Nem érdekelte miért, csak kiment az erkélyre és leült a fotelbe. Felnézett az égre és meglátta csillagokat. Soha nem látta még ilyen gyönyörűnek őket. Tisztának, értékesnek, csodálatosnak és elérhetetlennek látta. Észrevette a végtelent, életében először most látta meg ezt a csodát...

Először a lány hátát simogatta, a gerince mentén, amaz pedig kellemesen beleborzongott. Majd formás fenekét kezdte el simogatni a férfi. Márk kibontakozott a csókból és az ölelésből. Leterített a csónakba egy pokrócot, és mindketten levetkőztek...