Történetek - 53.oldal

Vén, elfeledett lomos ládában akadtam rá, miközben régi bizonyítványok, családi emlékek után kutattam. Már kidobtam volna ezt az öreg ládát, de az utolsó pillanatban megpillantottam benne valamit….

- Szeretlek téged kicsim, de…- mondta a férfi lágyan, Sylen keze remegni kezdett. Ő nem mert kezdeményezni, de Alan megtette helyette is az első lépést.
- De? – tette az ártatlant, mert még mindig nem akart hinni se a fülének, se a szemének.
- Van itt valami, amit meg kell, hogy tudj! Rengeteg lánnyal volt már dolgom ezt te is tudod, de ilyennel, mint te még soha. Szeretlek és szeretek mindent, ami te magad vagy… A hajad, az illatod, a szemed, a mosolyod, a lelked, mindent…...

Ám ahogy azt a férfi mesélte, egyszer mikor bonbont adott a kedvesének, a nő azzal jött, hogy miért bonbont ad neki, hiszen úgy is olyan kövér már. A férj persze mondogatta, hogy nem is kövér, de a nő nem tágított, és amikor a férfi azt találta mondani, hogy „Ő akkor is szereti, ha kövér”, a nő egyenesen a férfi orrához vágta a bonbont. Ezután vezetett a férfi útja egyenesen a kocsmához, ahol is Páltól és a rövidektől várta a magyarázatot a történtekre. Pál nem merte mondani, hogy lehet,...

Ábel még csak fel sem ocsúdott az újabb meglepő változástól, máris majd szörnyethalt egy a szemközti falon értetlen képpel bámuló, kócos egyéntől, aki egyre furcsább fintorokat vágva, majd a rádöbbenés megnyugtató arcvonalaival meredt vissza rá. Hirtelen fejmagasságban, vízszintesen futó tükör szelte körbe a zöldre festett falakat. A középütt villódzó wolframcsövet kitúrta helyéről az alacsony energiaszintű xenon égő, mire az társaival együtt feldúltan távozott az egész vonatból...

Elolvasom »