Történetek - 43.oldal

Ott állok, és kattogtatok, közben szétárad bennem a pozitív energia. Úgy érzem, bármire képes lennék. Egy kivételesen gyönyörű pej csődör rohan felém. Ilyen szép jószágot még életemben nem láttam. Patái belevágódnak a földbe, porfelhő követi útján. Ránézek, és látom, ahogy dolgoznak izmai. Ez az állat nem más, mint az elemi erő, amit sugároz magából...

Letérdelt elém, s elkezdte a nadrágomat gyűrögetni a kritikus ponton, ami már amúgy is feszült egy ideje. Rám mosolygott, majd lehúzta a sliccem, s kibontotta a péniszemet a nadrágból. Nagyon finoman húzogatta a bőrt rajta, játszott vele. Aztán elkezdte nyaldosni a végét. Azt hittem, menten eldurranok...

„Zárkózott vagyok. Sajnálom. Tényleg. Nem tudok mit tenni ellene, nem változhatok meg akárki vagy mindenki kedvéért.”
Ez a mondat egyszerű megoldás egy bonyolult problémára. Vagyis ez az egyszerű mondat nem megoldás a viszonylag bonyolult problémára.
Játék a szavakkal. Erről is ugyanúgy le kéne szoknom, mint a félmegoldás-szerű egyszerű mondatokról. Nem írom a gondolat végére ezt: „Na, mindegy.” Ez is rossz szokás.
Visszatérve az előbbi problémához (tudom, a szóismétlésről...

- Gyere, mutatok pár érdekességet - tért ki a válasz elől az antikvárius- ez a fehér, ez pedig a fekete mágiával foglalkozik... ó, és a kedvencem, a Lemegeton... egyesek a Holtak könyve, a Necronomicon folytatásának vélik - pakolta Lyn kezébe a poros könyveket Stan.
A lány észrevétlenül figyelte a férfi minden egyes mozdulatát és mimikáját. Vajon honnan lehet ennyire ismerős neki? Mint egy rég nem látott, mégis annyira látni vágyott arc... - "Shad!"- ugrott be neki hirtelen,...

- Mi dolgod erre púpos? Ez itt a mi területünk! Vagy szükséged van valamire? Mondjuk egy golyóra? – rántotta elő játék pisztolynak tűnő, kacatfegyverét a tucatéletű. A szárnyaszegett azonban füle botját sem mozdította, egyenesen sétált a porlepte utca kellős közepén. Csupán a kabátja mocorgott. Megint csak maga miatt duzzogott. Legszívesebben lemászott volna gazdájáról, hadd bontsa ki tündérszép szárnyait, s hadd lássa meg mindenki, mi rejtezik a felszín alatt. De tudta, hogy ezt nem lehet......

A minap a szokásos folyamatot követve délutáni sziesztámat újságolvasással folytattam volna, ha már az elején meg nem ütközöm egy számomra oly abszurd, indokolhatatlan, mégis elgondolkoztató hirdetésen...

Végignéztem a fiókokat, de ott sem találtam semmi használhatót, csupán néhány orvosi leletnek tűnő papírt. Sebaj, eltettem, ki tudja mire lesz jó! Egy dolgot kerestem, reméltem, hogy volt annyira hiszékeny és romantikus lélek, hogy nem tartotta magában a gondolatait – hanem kiírta magából őket. De naplónak sehol nyoma sem volt. A számítógép monitora is sötéten ásított a sarokból. Eszem ágában sem volt azonban erre fecsérelni az időmet. Odaléptem az asztalhoz, lehajoltam, bemásztam az asztal...

-… Kérlek, találjátok meg, és szabadítsátok ki az én Ikiellámat! Ő, az én Szemem Fénye. Nélküle nem tudom, hogyan élhetnék tovább! – majd felegyenesedett a trónjáról, és súlyát meghazudtolva, egyenesen, Cattiera irányába kezdett sietni. Olyan aggodalmasan nyújtotta felé karjait, mintha csakis az amazon lehetne bajának egyetlen mentsvára...

Mire visszaértem az irodámban már megérkezett az e-mailje. Természetesen pajkos körül írással, hogy semmire nem emlékszik pontosan, de jó volt. A válaszomat nem küldtem el egyből, inkább felidéztem a már megtörténteket. Éreztem, hogy nem bírok tovább magammal, muszáj magamhoz nyúlni. Lassan lehunytam a szemem és már éreztem az illatát, az érintését, az ágyéka melegségét. Minden erőmet összeszedve, kurtán azt válaszoltam: „Folytatás?”, szinte azonnal jött a válasz: „Mikor, hol?” – „ITT...

A fiú mindenre elszántan indult el egy kétségbeesett utolsó próbálkozásra a lányhoz, akit szeret. A fiú nem első alkalommal teszi meg ezt az utat, már többször taposta a lány házához vezető járdát. Ahogy a fiú egyre közeledett az utca közepén épült fehérre meszelt házhoz, szíve egyre hevesebben kalapált, kövér izzadságcsepp gördült végig frissen borotvált arcán, pupillái kitágultak a tűző napsütés ellenére is...