- „Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek!” – danászta egykedvűen Kharón, a Sztüx folyó mogorva révésze, mikor kizökkentette ritmusából egy másik, a partról búgó bágyadt dallam.
- Hát te miért nem szomorkodsz, most haltam meg!? És még várnom is kellett rád…
- Miért, nem érsz rá? Különben meg, nekem nem olyan fontos... Hol az oboloszod, anélkül nem vihetlek át.
- Itt a kezemben, csak… tudod nem biztos, hogy eleget tettem odafenn. Látok még… vannak még megoldatlan problémák, és most határozottan visszamennék, hogy segítsek…
- Persze, mind ezt mondja, azonban erre sajnos nincs mód. Én döntök itt ezekről a dolgokról, mindamellett vannak szabályok, amiket nekem is be kell tartanom… Ezért, ha nem sietsz, itt hagylak, és csak a folyó fog örökkön kísérni.
- Hogyne, értem én… De legalább a kis családom ügyét hadd intézzem el! Vagy egy kicsivel többet, úgy, de úgy segítenék! Felemelném az elejtett zsebkendőket, letörölném a fékevesztett könnyeket, és mosolyt csalnék a megfáradt arcokra… Igyekeznék szebbé tenni a világot, de legalább egy apró kiszögellését, hogy mikor újra ide jutok, elégedetten szállhassak be melléd.
- Szép próbálkozás, bár hallottam már megindítóbbat is… De várj csak egy pillanatot! – s előbányászott a csónakjából egy megfakult naptárat – XXI. század? Nem, akkor ennek még nincs itt az ideje – s beültette maga mellé a megholtat, aki dölyfös pillantásokkal döfködte a kérlelhetetlen révészt, mintha csak érne velük valamit. A túlparton a fájdalmas búcsú elmaradt, s a holtravált hosszantartó pillanatok alatt kiszédelgett a ladikból. A révész már indult volna a következő lélekért, mikor egy vaskos kéz megragadta a csónakja szélét.
- Joszif!? Mit akarsz, nem is olyan rég kerültél ide!? – zúgolódott a munkájában megakasztott hajós.
- Tudom. Nézd, Kharón, nem köntörfalazok, vissza akarok menni! Mi oroszok mindig megmondjuk mi a célunk, nem úgy, mint egyesek.
- Helyes Joszif, ez maradjon is így. De vissza nem vihetlek. Menj dolgodra!
- De már oly rég történt valami, és most megint akkora a csönd! Hadd bújjak újból bababőrbe, hogy felrázzam ezt az álomszuszék mindenséget! Csak még egyszer, Kharón!
- A múltkor is ezt mondtad, csak még egyszer… Aztán tömegesen érkeztek az életüket vesztettek… De várj egy kicsit! – s újból előkotorta naptárát – XXI. század? Hm… Rendben! Majd visszafele fizetsz, és szólj a két barátodnak is – csillant fel egy huncut mosoly az arcán - bizonyos A-nak és B-nek is.
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Friss hozzászólások
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-20 00:00:00
|
Történetek
Csókolóztunk és simogattuk egymást. Lassan lefejtette rólam a ruhámat, a melltartómat és végül az aprócska bugyimat. Símogatott és csókolt ahol csak ért. Levette a pólóját és elkezdte kigombolni a nadrágját. Őrjítöen izgató mozdulat volt. Megkérdezte, hogy mit csináljon velem. Nem voltam szégyenlős és elmondtam őszintén a vágyaimat. Ettől teljesen bepörgött...
Beküldte: Anonymous ,
2001-08-19 00:00:00
|
Történetek
Kimentünk a homokba és végigcsókolta a meztelen testem. Gondoltam, hogy gyönyörű estém lesz. Simogatta a melleimet, szívogatta a kemény mellbimbómat. Egyre lejjebb haladt a szájával. A combom belsejét puszilgatta és közben az ujját bedugta az akkor már nedves pinámba és a G-pontomat masszírozta. Nagyon ügyesen csinálta, eszméletlenül felizgatott...
Hozzászólások