Történetek - 37.oldal

Elrepül. Mindig elrepül. Mikor? És hogyan? Áhh, kezdődik előröl az egész. De csak most lett vége. Hova lett? Megint újra az elejéről az egész felhajtás. Megint futhatunk utána. Már érzem a saját bőrömön is, hogy megint útra kel. Hűvösebb van, nem az a forró, száraz levegő. És hamar jön a sötét. Megint hideg lesz. Még neeeee. Még egy kicsit ne. Még van egy kis idő...

Eragonnak miközben férfivá ért, szerelem költözött a szívébe. A nő, ki elrabolta szívét Arya volt. Mikor Eragon először látta meg, már akkor beleszeretett, de valahogy nem akarta beismerni magának, hisz egy „halandó” és egy tünde kapcsolatot nem engedélyeztek. Arya maga sem ismerte el, hogy szereti a fiút, hisz mint írtam tiltották. Meg amúgy is mikor elértek Ellesmérába Aryát eljegyezte egy híres tünde, aki a hadsereg élén állt, Hedur. Eragont elkezdték kiképezni, így amúgy se nagyon...

- Zavaros, rövid részletek. Zöld villanások, sikolyok… aggasztó. Voldemort megpróbálta maga mellé állatíni a szüleimet, de ők dacolnak vele. A halálfalók erre fenyegetni kezdtek minket, hogy elrabolják Julie-t, felgyújtják a házat, meg csupa ilyesmi. Én leginkább Julie-t féltem. Persze a húgom meg tudja védeni magát, de a halálfalók… velük szemben nem sok esélye lenne. – A kezeibe temette az arcát, nagyot szusszant. – De hagyjuk ezt inkább, nem akarok erre gondolni. Mellesleg más bajom...

A Griffendél ötödikesei az átváltoztatástannal kezdtek, így Lily még jobban izgult, mint várta. A diákokat egyesével szólították be, de vissza egy sem jött. A lány ezt egy kicsit bizarrnak érezte ezt az eljárást, de nyilván az volt vele a cél, hogy ne tudják elmondani társaiknak a vizsgakérdéseket.
- Drale, Arthur! Elton, Danielle! – szólt ki a teremből egy komor, mély hang, és Lily megszorította szobatársnője kezét. A lány remegve sétált be a vizsgaterembe...

Greg mostmár biztos volt abban, hogy ha rövid időn belül nem találják meg, nem fogja kihúzni reggelig. Csak feküdt az árokban és azt se tudta, megsebesült, ha igen hol, és mennyire. Na és persze, hogy miért nem tud mozogni. Ez volt itt a legnagyobb kérdés. Talán ráesett egy kőre? Eltört volna a gerince? Ez tűnt a leglogikusabb magyarázatnak. A gerincoszlopa valószínűleg úgy megsérült, hogy egyes idegek elszakadhattak, emiatt teljesen lebénult...

. Legutóbbi kalandunk egy, általunk rendszeresen látogatott fesztiválon esett meg. Már jó ideje nem voltunk együtt. Közbejött a havibajom, utána pedig fontos döntésre jutottunk, és azok kötötték le a mindennapjainkat, így este örültünk, hogy legalább aludhattunk pár órácskát. De Karesz megígérte, a fesztivál egy hetében mindenért kárpótol...

- Jó napot asszonyom, miben lehetek a segítségére?
- Jó napot, kérem én a barátaim miatt vagyok itt... Nemrég hozták be őket. Állítólag autóbaleset érte őket. Kovács Márk És felesége Kovács Eszter.
- Várjon, utána nézek... Igen meg is van, jelenleg Márk a műtőben van még, de Esztert már kihozták, jelenleg az intenzív osztályon fekszik.
Ugyan nem tudom, hogy jelenleg van e látogatás az intenzíven, de majd beszélek a nővérekkel, hogy tegyenek egy kivételt. A szemközti házban...

- Lenne kedved… - kérdezte volna szinte Milli szavaival egy időben a fiú – Mindegy, rendben.
- Mihez lenne kedvem?
- Mindegy, mondom, ha vissza akarsz menni, akkor menjünk.
- Mihez lenne kedvem? Ha elmondod, még akkor is dönthetek úgy, hogy visszamegyek.
- Látom veled nem érdemes ellenkezni. Szóval lenne kedved sétálni egyet?
- Hát nem is – mosolygott Milli – Van kedvem sétálni. Csak szólok a csajoknak. A bejáratnál találkozunk – mondta és már ment is...

Felugranál egy kávéra - jön az sms...Várlak - válaszolom...
Megérkezel, míg felérsz, megszabadulok a bugyimtól, s egy szál háziruhában várlak... kisfiam itthon, nem sok esélyünk van egy jó dugásra, de megoldottunk mi már mást is!
Bejössz… puszi... dumálsz kicsit a gyerekkel... én felteszem a kávét... míg várjuk, hogy lefő a gyerek kitalálja , lemegy a játszótérre… gyors öltözés, kioktatás után egyedül vagyunk... isszuk a kávét, semmi dolgokról dumálunk...
- Megdugjalak?...

- Mondd, ennél jobb ötleted nem volt? - szipogott Natasha. - Nem elég, hogy elszakadtunk a nővéreméktől, de ráadásul egy régi esernyő alatt keresünk védelmet a nap elől, ami valljuk be eléggé feltűnő...
- Hogy tudsz te még sajgó bokával és megalázva is a stílusra gondolni? - nézett rá tiszta szerelemmel szemében Matthew. - Egyébként szerintem annak a hajléktalannak igazán nem ez volt a legnagyobb gondja... - nyalt le egy odaszáradt kósza vércseppet szája széléről...